2014 február közepén rekord mennyiségű hó borította be Japán nagy részét.
Hat halott, többezer sérült és sok százezer ember "megbénítása-elszigetelése" - eddig.
A képen a Fuji-közeli Kofu City látható a 114 cm mély hó alatt.
Ugyanekkor Fukushimát és környékét 54 cm mély hó fedi.
Hat halott, többezer sérült és sok százezer ember "megbénítása-elszigetelése" - eddig.
A képen a Fuji-közeli Kofu City látható a 114 cm mély hó alatt.
Ugyanekkor Fukushimát és környékét 54 cm mély hó fedi.
Előhang - csak a bátrabbaknak
Az öncélú hatalmi harc butításal és társadalmi szorongással kényszeríti a világot gyermeteg felelőtlenségre, önállótlanságra és az egyre olcsóbb szolgasereget előállító túlnépesedésre. A túlnépesedés kényszeríti a hatalmakat a hatalomkoncentráció fokozására. A népesedés és a hatalomkoncentráció együttesen vezet az egyre kiterjedtebb, de egyre kevésbé komplex irányítási rendszerek túlterheléséhez, az energia pazarlásához és a vészes (egyszerre abszolút és relatív) energiahiányhoz. Napjainkban hatványozottan nő az energiaigény és a relatív energia-drágulás az egész világon. A kormányok kapkodnak a felmérhetetlenül drága, halálos és zsákutcás, de a közvetlen ráfordítás szerint mégis a "legolcsóbb" és "leghatékonyabb" nukleáris energia teljes betiltása és fokozott fejlesztése között. A titokban tartott, olcsó, környezetbarát - és a nukleáris energiánál legalább négy nagyságrenndel hatákonyabb - tiszta energiát nem vezethetik be, mert az olcsó energia elterjedése megfordítaná a hatalomkoncentrációt, a túlnépesedést, vagyis demokratizálna és a művelődésen keresztül a biztonságos és felelős gyermekvállaláshoz vezetne - végősoron megbuktatná az öncélú hatalmi harcot és annak haszonélvezőit.
Az öncélú hatalmi harc irányítási rendszerei súlyos válságban vannak és az összeroppanás határán állnak. Sokat segítene a stabilizálásukban egy globális népirtás, ami kezelhető méretűre redukálná a tömegtársadalmakat, de egymástól való félemükben nem merik egyoldalúan csökkenteni a saját hadseregeiket és gazdasági kapacitásaikat, a konkurencia szanáláshoz pedig nem férnek hozzá a globális világégés közvetlen veszélye nélkül. Az olcsóbb és tisztább energiát nem fogadhatják el, mert az a vallások pacifikálódásához, az értékszemlélet letisztulásához, a felnőtté váláshoz és egyáltalán a kisközösségi önkormányzatok demokratikus és környeztebarát világszövetségéhez vezetne. Marad a nuleáris erőművek erőltetése.
A kormányzatokat nem a tömegkatasztrófák lehetősége aggasztja a legjobban, hanem a hatalom elvesztése. Sőt! A tömegkatasztrófa voltaképpen megkönnyítené a hatalomkoncentráció fokozását pl. a "rendkívüli állapot" állandósításával. Egy nukleáris katasztrófa megkönnyítené a tömegtársadalmak határokon átnyúló, globális "karcsúsítását" (egy kezelhetőbb méretre) - a felszínen vagy akár az utóbbi években kiépített, gigantikus "luxus-bunkerekben". Egy garantáltan globális, atomipari katasztrófa csak a fogyatkozó idő kérdése. Amikor az elitek vagy akár a kormányzatok képviselői az atomipar elvetéséről ájtatoskodnak, csak a közvéleményt igyekeznek elvakítani a saját valódi szándékaikkal kapcsolatban. Lényegében és gyakorlatilag minden mellébeszélés mellett egyre fokozottabban fejlesztik az atomipart és még a fukushimai súlyosságú katasztrófánál sem a stabilizálás és az elhárítás áll az első helyen, hanem a rendkívül drága fűtőelemek kiemeltetése bármi áron (a kényszerített dolgozók és az egész Föld súlyos szennyezésének a magas kockázata árán is).
A kormányzatokat nem a tömegkatasztrófák lehetősége aggasztja a legjobban, hanem a hatalom elvesztése. Sőt! A tömegkatasztrófa voltaképpen megkönnyítené a hatalomkoncentráció fokozását pl. a "rendkívüli állapot" állandósításával. Egy nukleáris katasztrófa megkönnyítené a tömegtársadalmak határokon átnyúló, globális "karcsúsítását" (egy kezelhetőbb méretre) - a felszínen vagy akár az utóbbi években kiépített, gigantikus "luxus-bunkerekben". Egy garantáltan globális, atomipari katasztrófa csak a fogyatkozó idő kérdése. Amikor az elitek vagy akár a kormányzatok képviselői az atomipar elvetéséről ájtatoskodnak, csak a közvéleményt igyekeznek elvakítani a saját valódi szándékaikkal kapcsolatban. Lényegében és gyakorlatilag minden mellébeszélés mellett egyre fokozottabban fejlesztik az atomipart és még a fukushimai súlyosságú katasztrófánál sem a stabilizálás és az elhárítás áll az első helyen, hanem a rendkívül drága fűtőelemek kiemeltetése bármi áron (a kényszerített dolgozók és az egész Föld súlyos szennyezésének a magas kockázata árán is).
Ismétli magát, ügyetlen, amatőr, nem túl jó "műsor"... de eléggé személyes, keserű és szívbemarkoló
( https://www.youtube.com/watch?v=KN4ufGkpil0 )
( https://www.youtube.com/watch?v=KN4ufGkpil0 )
És az egyik legfrissebb, professzionális (és "kissé" aggasztó) összefoglalás a helyzetről
( https://www.youtube.com/watch?v=_fxcEwZshjM )
( https://www.youtube.com/watch?v=_fxcEwZshjM )
Fontos adalék az "összefoglaláshoz" a kitelepített százezrek és a regionális gazdaság sorsáról, várható jövőjéről ( https://www.youtube.com/watch?v=UgdeitivkVQ )
Egyidőben a drága fűtőelemek globális katasztrófával fenyegető "kimetésének" a megkezdésével, a japán parlament elfogadta a japán kormány új államtitok törvényét, ami megtiltja és súlyosan bűnteti az atomiparral és az atomipari katasztrófákkal kapcsolatos információk kiszivárogtatását. A japán sajtó tekintélyesebb szereplőinek döntő többsége ellenezte a közérdekű információkhoz való hozzáférés ilyen korlátozását (pl. "Welcome to the new Dark Age of Japan") és a felméréseik szerint a közvélemény 80%-a is attól tart, hogy a kormány visszaél az új törvénnyel, mégis megszavazta a parlament mindkét háza. A fukushimai tragédia felgyorsította a japán demokrácia visszavonását.
Yukata Saito, a Japán Parlament Jogászi Szövetségének tagja a II. világháború előtti "Béke- és Rendfenntartási Törvényhez" hasonlította az új államtitok törvényt. "Japánban eleve gyenge az információhoz jutás szabadsága, ami mostantól össze is fog omlani. (...) a vonatkozó amerikai nemzetbiztonsági törvények gyakorlatilag összes gyengeségét átveszi, miközben megszünteti az eddig érvényben lévő fékeket és ellensúlyokat"
Abe miniszterelnök már a törvényjavaslat vitája során megfenyegette a kritikusokat, hogy a törvény semmilyen módosítását sem fogadják el. Nem sokkal később - ettől látszólag függetelnül - tagadta, hogy ismerné Icchu Nagamoto yakuzavezért, mire a japán sajtó publikált egy 2008-as fotót, amin Abe és Nagamoto közösen fényképezkednek.
Yukata Saito, a Japán Parlament Jogászi Szövetségének tagja a II. világháború előtti "Béke- és Rendfenntartási Törvényhez" hasonlította az új államtitok törvényt. "Japánban eleve gyenge az információhoz jutás szabadsága, ami mostantól össze is fog omlani. (...) a vonatkozó amerikai nemzetbiztonsági törvények gyakorlatilag összes gyengeségét átveszi, miközben megszünteti az eddig érvényben lévő fékeket és ellensúlyokat"
Abe miniszterelnök már a törvényjavaslat vitája során megfenyegette a kritikusokat, hogy a törvény semmilyen módosítását sem fogadják el. Nem sokkal később - ettől látszólag függetelnül - tagadta, hogy ismerné Icchu Nagamoto yakuzavezért, mire a japán sajtó publikált egy 2008-as fotót, amin Abe és Nagamoto közösen fényképezkednek.
A Reporters Without Borders már 2012-ben 31 hellyel minősítette vissza japán sajtószabadságát (a 22. helyről az 53. helyre a 179 helyből), de az új törvény miatt valószínűleg az üzbegisztáni és kínai szintre esett vissza japán sajtószabadság. A nemzetközi szervezet 2013 november 27-én nyilatkoztaban jelezte, hogy a törvény gyakorlatilag illegálissá teszi az oknyomozó újságírást Japánban.
A fukushimai munkálatokkal és a következményeikkel kapcsolatos újabb hírek hirtelen megfogyatkoztak és legfőképpen a japán és a különösen a helyi források hallgattak el.
A japán sajtó még a törvény életbe lépése előtt megpróbált minél több információt nyilvánossá tenni. Hirtelen kiderült, hogy a Japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium már 2000-ben eltűntetett egy részletes és teljes feltáró jelentést a fukushimai 1-es, 2-es blokkok nukleáris biztonsági problémáival kapcsolatban.
Abe miniszterelnök 4 új tagot küldött a japán nemzeti tévé (NHK) 12 fős igazgatóságába. 2013 végén Abe azzal vádolta a köztévét, hogy túlságosan liberális, amire a tévé elnöke azonnal lemondott. Az új elnök (Katsuto Momii) már a beiktatásakor úgy fogalmazott, hogy "nem mondhatunk balt, ha a kormány jobbot mond". (A bejelentésére sokezer felháborodott nézői tiltakozás érkezett a tévéhez, a támogató üzenetek több mint háromszorosa.) Az új tévé-elnök ezután a japán háborús bűnök átértékelését kezdeményezte azon az alapon, hogy szerinte a második világháborús prostitúcióra kényszerítés egy teljesen normális és ázsiaszerte megszokott eljárás volt. Az új tévé-igazgató egyik új segítője (az igazgatóság egyik új tagja) szintén a második világháborús japán "bűnök" átértékelését valamint a kínai-japán területi vita átértékelését szorgalmazta. 2014 február elején pedig az NHK egyik 20 éves rádióműsorában utasították a 20 állnadó szakértőjüket, hogy a tokioi kormányzói választások előtt ne beszéljen az atomenergiával kapcsolatos problémákról, amire a műsor vezető szakértője azonnal lemondott.
A tokioi Sophia University médiajogi professzora (Yasuhiko Tajima) szerint "az NHK láthatóan a kormány felé hajlik és eközben egyre jobban elhanyagolja a kormánnyal szembeni kritikáját. (...) Úgy érzem, hogy veszélyben forog a demokrácia."
A fukushimai munkálatokkal és a következményeikkel kapcsolatos újabb hírek hirtelen megfogyatkoztak és legfőképpen a japán és a különösen a helyi források hallgattak el.
A japán sajtó még a törvény életbe lépése előtt megpróbált minél több információt nyilvánossá tenni. Hirtelen kiderült, hogy a Japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium már 2000-ben eltűntetett egy részletes és teljes feltáró jelentést a fukushimai 1-es, 2-es blokkok nukleáris biztonsági problémáival kapcsolatban.
Abe miniszterelnök 4 új tagot küldött a japán nemzeti tévé (NHK) 12 fős igazgatóságába. 2013 végén Abe azzal vádolta a köztévét, hogy túlságosan liberális, amire a tévé elnöke azonnal lemondott. Az új elnök (Katsuto Momii) már a beiktatásakor úgy fogalmazott, hogy "nem mondhatunk balt, ha a kormány jobbot mond". (A bejelentésére sokezer felháborodott nézői tiltakozás érkezett a tévéhez, a támogató üzenetek több mint háromszorosa.) Az új tévé-elnök ezután a japán háborús bűnök átértékelését kezdeményezte azon az alapon, hogy szerinte a második világháborús prostitúcióra kényszerítés egy teljesen normális és ázsiaszerte megszokott eljárás volt. Az új tévé-igazgató egyik új segítője (az igazgatóság egyik új tagja) szintén a második világháborús japán "bűnök" átértékelését valamint a kínai-japán területi vita átértékelését szorgalmazta. 2014 február elején pedig az NHK egyik 20 éves rádióműsorában utasították a 20 állnadó szakértőjüket, hogy a tokioi kormányzói választások előtt ne beszéljen az atomenergiával kapcsolatos problémákról, amire a műsor vezető szakértője azonnal lemondott.
A tokioi Sophia University médiajogi professzora (Yasuhiko Tajima) szerint "az NHK láthatóan a kormány felé hajlik és eközben egyre jobban elhanyagolja a kormánnyal szembeni kritikáját. (...) Úgy érzem, hogy veszélyben forog a demokrácia."
2014
A japán kormány egy külön 10 éves megállapodást köt a TEPCO-val, amelyben további 86 millió $ támogatást kap a TEPCO és ismét beindíthatja a legnagyobb, Kashiwazaki-Kariwa erőművet. A szerződést egy hónapig titkolják.
január 14.: Az oroszok magyarországi bábkormánya és az orosz kormány aláírja a paksi atomerőmű bővítésére vontakozó szerződést. A súlyos környezetszennyezési és ipari katasztrófa kockázatán túl a szerződéshez kapcsolódóan felvett hitel nagysága, törlesztése és garanciája egyoldalúan előnytelen a magyar fél számára. A nukleáris hulladék végleges elhelyezéséről a magyar félnek kell gondoskodnia. (Az erőmű drágasága és beláthatatlan költségei miatt az ott termelt energia fajlagosan a legdrágább energia lesz a magyarok számára. A magyar bábkormány ezzel a kötelezettségvállalásal és bőkezű ajándékkal nyíltan a saját katonai szövetségével szemben foglal pozíciót az orosz-ukrán/NATO konfliktusban és az orosz kormány mellé áll, amelyik az ő javára buktatta meg korábban az amerikaiak magyar bábkormányát és hatalomba segítette őt.) Eredetileg a japán atomipart is be akarják vonni az "eurázsiai" építkezésbe, de az ukrajnai konfliktusal kapcsolatban Japán az USA oldalán marad és eltávolodik az orosz érdekektől.
január 14.: Az oroszok magyarországi bábkormánya és az orosz kormány aláírja a paksi atomerőmű bővítésére vontakozó szerződést. A súlyos környezetszennyezési és ipari katasztrófa kockázatán túl a szerződéshez kapcsolódóan felvett hitel nagysága, törlesztése és garanciája egyoldalúan előnytelen a magyar fél számára. A nukleáris hulladék végleges elhelyezéséről a magyar félnek kell gondoskodnia. (Az erőmű drágasága és beláthatatlan költségei miatt az ott termelt energia fajlagosan a legdrágább energia lesz a magyarok számára. A magyar bábkormány ezzel a kötelezettségvállalásal és bőkezű ajándékkal nyíltan a saját katonai szövetségével szemben foglal pozíciót az orosz-ukrán/NATO konfliktusban és az orosz kormány mellé áll, amelyik az ő javára buktatta meg korábban az amerikaiak magyar bábkormányát és hatalomba segítette őt.) Eredetileg a japán atomipart is be akarják vonni az "eurázsiai" építkezésbe, de az ukrajnai konfliktusal kapcsolatban Japán az USA oldalán marad és eltávolodik az orosz érdekektől.
január 15.: Újabb 38,3 milliárd $-t ad a japán kormány a fukushimai kármentés és újjáépítés munkálataira (a yakuzáknak).
"Fukushima" óta maguk a japán atomerőművek is 1300 milliárd jent (kb, 2860 milliárd forintot) költöttek csak az újabb biztonsági intézkedésekre és még nem látni a költségeik végét.
február 6.: A Japán Atomenergia Felügyelet jelentéséből kiderült, hogy a TEPCO eltitkolta a 2013 júliusi talajvíz-szennyezettség minták valódi adatait. Valójában 5 millió Bq/liter stroncium-90-es sugárzás szabadult ki, ami a megengedett érték 160 000-szerese.
A Japán Atomenergia Felügyelet elnöke (Shunichi Tanaka) bejelenti, hogy az idei (március 31-ig tartó) költségvetési évben már nincs lehetőségük befejezni egyetlen atomerőmű átvilágítását sem - [mert nem arra költik el a pénzt] - tehát szakmailag megalapozott információ sem lesz arról, hogy melyik erőmű mikor és milyen feltételekkel indulhat újra, ennek ellenére és a szakértőktől függetlenül, a kormány már egy hónappal ezelőtt, 2014 januárban egy külön 10 éves megállapodást kötött a TEPCO-val, amelyben további 86 millió $ támogatást kap a TEPCO és ismét beindíthatja a legnagyobb, Kashiwazaki-Kariwa erőművet. Az 53 db leállított japán atomerőműből eddig csak 16 db kérte az újraindítását és csak 10 db átvilágítása van viszonylag előrehaladott állapotban, de egyik átvilágítás sem készült el.
A TEPCO tagadja a felelősségét és az adathamisításért a külsős ellenőröket hibáztatja.
"Fukushima" óta maguk a japán atomerőművek is 1300 milliárd jent (kb, 2860 milliárd forintot) költöttek csak az újabb biztonsági intézkedésekre és még nem látni a költségeik végét.
február 6.: A Japán Atomenergia Felügyelet jelentéséből kiderült, hogy a TEPCO eltitkolta a 2013 júliusi talajvíz-szennyezettség minták valódi adatait. Valójában 5 millió Bq/liter stroncium-90-es sugárzás szabadult ki, ami a megengedett érték 160 000-szerese.
A Japán Atomenergia Felügyelet elnöke (Shunichi Tanaka) bejelenti, hogy az idei (március 31-ig tartó) költségvetési évben már nincs lehetőségük befejezni egyetlen atomerőmű átvilágítását sem - [mert nem arra költik el a pénzt] - tehát szakmailag megalapozott információ sem lesz arról, hogy melyik erőmű mikor és milyen feltételekkel indulhat újra, ennek ellenére és a szakértőktől függetlenül, a kormány már egy hónappal ezelőtt, 2014 januárban egy külön 10 éves megállapodást kötött a TEPCO-val, amelyben további 86 millió $ támogatást kap a TEPCO és ismét beindíthatja a legnagyobb, Kashiwazaki-Kariwa erőművet. Az 53 db leállított japán atomerőműből eddig csak 16 db kérte az újraindítását és csak 10 db átvilágítása van viszonylag előrehaladott állapotban, de egyik átvilágítás sem készült el.
A TEPCO tagadja a felelősségét és az adathamisításért a külsős ellenőröket hibáztatja.
Az óceánba szivárgó (napi kb. 300 tonna) talajvíz radioaktivitása 90 000-szer magasabb a tragédia után egyébként is önkényesen magasabbra emelt, hatóságilag megengedett határnál.
Az USA kaliforniai partvidékén váratlanul 500-szorosára nőtt a radioaktivitás. Amatőrök vették észre, de a kormány már 2013 novembere óta kampányszerűen bagatellizálja a pacifikumi nukleáris szennyezés problémáját és igyekeznek elkerülni a pánikot, miközben a Pentagon bevásárolt gyorsan 14 millió adag sugárszennyezést enyhítő jód-készítményt. A Csendes-óceánban valójában irgalmatlan pusztítást végez a táplálékláncot szennyező radioaktív anyag. A szakértők (pl. különböző országok tengerbiológusai) szerint 2014 január óta a teljes ökoszisztémánk a totális összeomlás határára került. A japán partmenti halászat gyakorlatilag teljesen megszűnt. Kanada halászati és óceonográfiai kutatóintézete is arról tájékoztat, hogy legalább hat hónapja elérte amerika nyugati partjait a japán sugárszennyezés úgy a felszíni vizekben, mint a légkörben. A szennyezés becslései szélsőségesen eltérők a szakmán belül is, de mára egyértelműnek látszik a sugárszennyezettség minimum ötszörös növekedése. Az észak-amerikai lakosság viszonylag sokára, de egyre komolyabb figyelemmel fordul a probléma felé, ezért egyre több a hivatalos megnyugtatás és a nyilvánosan hivatalos mérés. A Csendes-óceán egy esetlegesen megvizsgált régiójában a tengerfenék 98%-át borították az elhullott tengeri előlények tetemei (a "detritus"-nak nevezett biomasza), ugyanott, ahol korábban csak a fenék 1%-át borították elpusztult állatok és a maradékaik. Sajnos olyan mértékben és ütemben haldoklanak a világtengerek, hogy nehéz belátni abban Fukushima szerepét. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint, a helyszíni vizsgálatok alapján még így is (!) az összes radiokatív víz ócánba eresztése okozná a legkisebb sugárterhelést (legnagyobb és leggyorsabb hígitást) és a legkisebb globális katasztrófát. A TEPCO tagadja a felelősségét és adathamisítással vádolja a külföldi ellenőröket.
február 11.: Két nagyobb (egy 12 méteres és egy 8 méteres) repedést találtak a sugárszennyezett vizet tároló tartályok betontalapzatában. Még nem tudható, hogy a téli fagyok okozták a repedéseket, vagy egyszerűen megsüllyedt a föld az elszivárgó víz és a nagy súly miatt, de az biztos, hogy bármikor szétszakadhatnak a tartályok. A gyorsminták alapján a környező hóban a stroncium sugárzás megengedett maximumának a 70-szeresét mérték (30 Bq helyett 2100 Bq).
február 11.: Két nagyobb (egy 12 méteres és egy 8 méteres) repedést találtak a sugárszennyezett vizet tároló tartályok betontalapzatában. Még nem tudható, hogy a téli fagyok okozták a repedéseket, vagy egyszerűen megsüllyedt a föld az elszivárgó víz és a nagy súly miatt, de az biztos, hogy bármikor szétszakadhatnak a tartályok. A gyorsminták alapján a környező hóban a stroncium sugárzás megengedett maximumának a 70-szeresét mérték (30 Bq helyett 2100 Bq).
A tervek szerint 40 év alatt takarítják el a fukushimai erőművet. 2014 végéig csak a 4-es reaktor 1533 db fűtőelemét tervezik "kimenteni", de már ezzel is késésben vannak (a teljesítési idő 22%-nál - 2013 novembere óta - a munkálatok 9%-át végezték el). Az 1-es, 2-es és 3-as rekatorokhoz be sem tudnak menni. Az eltávolított és sugárszennyező hulladékot - 28 millió köbméter és 100 000 Bq/kg - a környékbeli városkák (Futaba, Okuma, Naraha) mellett kezdik raktározni. Naraha városka mellett eközben elképesztően magasan szennyező - valószínűleg a 3-as reaktor környékéről származó - hulladékot találnak (7 300 000 000 Bq/kg).
február 13.: A TEPCO bejelenti, hogy a legfrisebb talajvízminták minden eddiginél magasabb sugárzást mutatnak, amely ráadásul 24 órán belül ugrott a hatszorosára és a természetes érték 500-szorosára - minden valószínűég szerint az alapozások és a tartályok új repedései miatt.
Mochizuki ("Fukushima Diary") szerint a TEPCO adathamisítás kiderülése miatt a nemzetközi szervek rájöttek, hogy alábecsülték a fukushimai katasztrófa méreteit és további 3 rész-fokozatot rendeltek az eredetileg 7 fokozatú atomipari balesetekhez, hogy a nemzetközi "besorolás" képes legyen kifejezni a fukushimai baleset szintjét.
március 9.: Többezren tüntetnek az Abe-kormány atom-politikája ellen és a teljes "leszerlést" követelik. Szinte minden korosztályból és sok társadalmi osztályból csatlakoznak a demonstrációhoz, amelyen napelemekkel oldották meg a hangosítást még a viszonylag ötletszerűen megindult koncerten is. Az egyik felszólaló, egy 80 éves nénike szerint Japán legfőbb prioritásának a jövőnek kellene lennie és az atomipar felszámolásáról szóló közös gondolkodásnak, illetve a katasztrófát szenvedett vidékek újjáépítésére kellene koncentrálni.
- 37 000 Bq/liter cézium-134
- 93 000 Bq/liter cézium-137
- 260 000 Bq/liter stroncium-90
Mochizuki ("Fukushima Diary") szerint a TEPCO adathamisítás kiderülése miatt a nemzetközi szervek rájöttek, hogy alábecsülték a fukushimai katasztrófa méreteit és további 3 rész-fokozatot rendeltek az eredetileg 7 fokozatú atomipari balesetekhez, hogy a nemzetközi "besorolás" képes legyen kifejezni a fukushimai baleset szintjét.
március 9.: Többezren tüntetnek az Abe-kormány atom-politikája ellen és a teljes "leszerlést" követelik. Szinte minden korosztályból és sok társadalmi osztályból csatlakoznak a demonstrációhoz, amelyen napelemekkel oldották meg a hangosítást még a viszonylag ötletszerűen megindult koncerten is. Az egyik felszólaló, egy 80 éves nénike szerint Japán legfőbb prioritásának a jövőnek kellene lennie és az atomipar felszámolásáról szóló közös gondolkodásnak, illetve a katasztrófát szenvedett vidékek újjáépítésére kellene koncentrálni.
március 11.: Csak három évvel a baleset után derül ki az államtitok, hogy az első három blokk mindegyikében végbement a magleolvadás és a TEPCO-nak azóta sincs fogalma se, hogy mi a helyzet a leolvadt rekatorok romjai között. A baleset óta egyszer sem tudtak bejutni az első három reaktor egyikébe sem. A 2-es blokkban ráadásul már csak egyetlen hőmérő működik a kilencből, mert egymás után mentek tönkre. Még robotokat sem tudnak beküldeni a romok közé, mert elakadnak a törmelékben.
Csak háromév múltán lett köztudottá, hogy kezdettől fogva mostanáig és belátható ideig fogalma sincs senkinek a katasztrófa kiterjedtségéről és súlyosságáról. Yoichi Funabashi "Countdown to Meltdown" című könyvének mostani, a harmadik évfordulóra időzített tokiói bemutatóján Gregory Jaczko meghívott vendég - aki az USA Atomenergia Felügyelet Bizottságának (U.S. NRC) az igazgatója volt a fukushimai katasztrófa idején és az azt követő időkben - elmondja, hogy a szerencsétlenség első pillanataitól kezdve, tragikus módon egyetlen a katasztrófamentesítésben közreműködő irányító sem tudta még a legfontosabb információkat sem és egyikük sem tudott megbízhatóan kommunikálni a többiekkel. "A hármas magolvadást követő krízis kirobbanását követően mind a TEPCO-n, mind pedig a japán kormányon gyakorlatilag a teljes káosz uralkodott." Az amerikai vezetők kénytelenek voltak majdnem teljesen vakon intézkedni. (Ezért is rendelték Fukushima partjaihoz a USS Ronald Reagan anyahajót.) "A balesetet követően kialakult helyzet fő jellemzője a zavaros, egymásnak ellentmondó hírek, illetve sokszor az alapvető információ teljes hiánya volt. A szakemberek-döntéshozók közötti kommunikáció vagy rendkívül nehézkes, vagy teljességgel lehetetlen volt. Sem az események, sem az intézkedések nem álltak összhangban a rendelkezésre álló katasztrófatervekkel és katasztrófagyakorlatokkal," A japán vezetők kezdettől fogva bagatellizálták a problémákat és az amerikaiak rendre súlyosabb és határozottabb intézkedéseket követeltek, de ekkor még lényegében elhitték a japán vezetésnek, hogy úrrá tud lenni a problémán. Ehhez képest három nap múltán robbanás következett be a 3-as reaktornál és egy újabb nap múltán egy újabb robbanás a 4-es reaktornál. Egy újságíró kérdésére Gregory Jaczko hangsúlyozta, hogy az egyik legdöbbenetesebb az, hogy viszonylag sok idő állt a rendelkezésre ahhoz, hogy ellenőrzésük alá vonják a 2-es és a 3-as reatoroknál uralkodó helyzetet, mielőtt teljesen elveszett az irányítás lehetősége. Gregory Jaczkonak meggyőződése, hogy a 4-es hűtőmedencéből már nem sokkal a baleset bekövetkezése után elfolyt a hűtővíz (ahogyan ezt utólag az akkor a helyszínen dolgozó munkások is megerősítették) és ezt már 2011 március 16-án így jelentette a kongresszus bizottsága előtt, amikor a japánok még hallgattak vagy egyenesen hazudtak róla. Jaczko jelentése után rendelte el az amerikai kormány a 80 km-es veszélyzónát az amerikai állampolgárok számára, amire a TEPCO azzal reagált, hogy "van víz a 4-es medencében" (de nem volt hajlandó megmondani mennyi víz van benne és mit csinálnak a 4-es medencével egyáltalán). A U.S. NRC a maga részéről biztos volt benne, hogy a TEPCO információja nem igaz. Ráadásul az amerikai kormány hiába küldött szakembereket és más segítséget Japánba, a TEPCO és a japán kormány titkolódzása és ködösítése miatt a "sötétben tapogatództak". A fukushimai tragédia és káosz - a saját bevallása szerint - gyökeresen megváltoztatta Gregory Jaczko nézeteit az atomipari biztonságról. Véleménye szerint a jelenleg jellemző atomipari technológiát biztosan meg kell szüntetni és az is kérdéses, hogy lehetséges egyáltalán elfogadhatóan biztonságos atomipari technológia. Jaczko szerint valószínűleg most épülnek az utolsó atomerőművek és az elkészülésük után fél évszázaddal bezárják őket az egész világon.
Csak háromév múltán lett köztudottá, hogy kezdettől fogva mostanáig és belátható ideig fogalma sincs senkinek a katasztrófa kiterjedtségéről és súlyosságáról. Yoichi Funabashi "Countdown to Meltdown" című könyvének mostani, a harmadik évfordulóra időzített tokiói bemutatóján Gregory Jaczko meghívott vendég - aki az USA Atomenergia Felügyelet Bizottságának (U.S. NRC) az igazgatója volt a fukushimai katasztrófa idején és az azt követő időkben - elmondja, hogy a szerencsétlenség első pillanataitól kezdve, tragikus módon egyetlen a katasztrófamentesítésben közreműködő irányító sem tudta még a legfontosabb információkat sem és egyikük sem tudott megbízhatóan kommunikálni a többiekkel. "A hármas magolvadást követő krízis kirobbanását követően mind a TEPCO-n, mind pedig a japán kormányon gyakorlatilag a teljes káosz uralkodott." Az amerikai vezetők kénytelenek voltak majdnem teljesen vakon intézkedni. (Ezért is rendelték Fukushima partjaihoz a USS Ronald Reagan anyahajót.) "A balesetet követően kialakult helyzet fő jellemzője a zavaros, egymásnak ellentmondó hírek, illetve sokszor az alapvető információ teljes hiánya volt. A szakemberek-döntéshozók közötti kommunikáció vagy rendkívül nehézkes, vagy teljességgel lehetetlen volt. Sem az események, sem az intézkedések nem álltak összhangban a rendelkezésre álló katasztrófatervekkel és katasztrófagyakorlatokkal," A japán vezetők kezdettől fogva bagatellizálták a problémákat és az amerikaiak rendre súlyosabb és határozottabb intézkedéseket követeltek, de ekkor még lényegében elhitték a japán vezetésnek, hogy úrrá tud lenni a problémán. Ehhez képest három nap múltán robbanás következett be a 3-as reaktornál és egy újabb nap múltán egy újabb robbanás a 4-es reaktornál. Egy újságíró kérdésére Gregory Jaczko hangsúlyozta, hogy az egyik legdöbbenetesebb az, hogy viszonylag sok idő állt a rendelkezésre ahhoz, hogy ellenőrzésük alá vonják a 2-es és a 3-as reatoroknál uralkodó helyzetet, mielőtt teljesen elveszett az irányítás lehetősége. Gregory Jaczkonak meggyőződése, hogy a 4-es hűtőmedencéből már nem sokkal a baleset bekövetkezése után elfolyt a hűtővíz (ahogyan ezt utólag az akkor a helyszínen dolgozó munkások is megerősítették) és ezt már 2011 március 16-án így jelentette a kongresszus bizottsága előtt, amikor a japánok még hallgattak vagy egyenesen hazudtak róla. Jaczko jelentése után rendelte el az amerikai kormány a 80 km-es veszélyzónát az amerikai állampolgárok számára, amire a TEPCO azzal reagált, hogy "van víz a 4-es medencében" (de nem volt hajlandó megmondani mennyi víz van benne és mit csinálnak a 4-es medencével egyáltalán). A U.S. NRC a maga részéről biztos volt benne, hogy a TEPCO információja nem igaz. Ráadásul az amerikai kormány hiába küldött szakembereket és más segítséget Japánba, a TEPCO és a japán kormány titkolódzása és ködösítése miatt a "sötétben tapogatództak". A fukushimai tragédia és káosz - a saját bevallása szerint - gyökeresen megváltoztatta Gregory Jaczko nézeteit az atomipari biztonságról. Véleménye szerint a jelenleg jellemző atomipari technológiát biztosan meg kell szüntetni és az is kérdéses, hogy lehetséges egyáltalán elfogadhatóan biztonságos atomipari technológia. Jaczko szerint valószínűleg most épülnek az utolsó atomerőművek és az elkészülésük után fél évszázaddal bezárják őket az egész világon.
Kyle Cleaveland, a japán Temple University Ázsia Tanszékének az igazgatója egy kormányhivatalnokokkal, katonai vezetőkkel és atomipari szakértőkkel folytatott szakmai beszélgetést publikál az Asia-Pacific Journalban. Cleveland szerint a balesetet követő időszakban nagyon komoly ellentét volt az amerikai és a japán helyzetértékelések között. A japán kormány a TEPCO-jelentésekre hivatkozott, míg az amerikaiak a saját haditengerészetük (pl. a USS Ronald Reagan) jelentéseit vette alapul. Cleveland (az amerikai Freedom of Information Act alapján hozzáférhetővé tett adatok nyomán) bizonyítottnak látja, hogy a japán kormány tudta és elhallgatta az igazságot. Az amerikai haditengerészet adatai alapján már közvetlenül a baleset utáni napokban és még 100 tengeri mérföddel (185 km-el) a fukushimai partoktól is 30-szorosa lett a tengervíz sugárzása a megengedettnek, ami pl. 10 órán belül akár pajzsmirigy-rákot is okozhatott. (A hivatalos propaganda - legfőképpen a saját katonáit odakényszerítő és a saját felelősségét elhárító amerikai! - átlátszó cinizmussal, egyenesen és egybehangzóan tagadja még a lehetőségét is, hogy a tragédia után a helyszínre vezényelt USS Ronald Reagan anyahajó katonái rákkeltő sugárzásnak lettek volna kitéve a fukushimai partoknál. De az amerikai haditengerészet és az amerikai kormány nem értenek egyet ebben ügyben és a haditengerészet támogatja a katonáit a kártérítési perekben és a szennyezés-bizonyítási adatok összegyűjtésében. A helyszín közelébe küldött amerikai repülőgépek személyzete még a gépek fémtestén keresztül is jelentékeny dózist kapott, utólag a lábbelin és a ruházaton is magas sugárzásértékeket mértek, pedig szándékosan nem mentek túl közel és csak rövid ideig tartózkodtak a környéken. A nemzetközi sajtó beszámolóit mind a két kormány elítélte, mint szenzációhajhászást, pedig mostanra kiderült, hogy nemcsak nem túloztak, hanem a valódi tragédiát (amit nem ismerhettek teljesen) még a legdurvább hírek is jelentősen alábecsülték és kifejezett visszafogottsággal tájékoztattak. (A bizonyítottan 300 km sugarú és Tokiót is lefedő, elsődlegesen szennyezett zónát a japán kormány 20 km sugarúnak, az "óvatosabb" amerikai 80 km sugarúnak határozta meg.) Cleveland szerint az amerikai vezetésben súlyos belső vita volt a katasztrófa valódi méreteiről és bár az amerikai diplomácia is bagatellizálta a bajt, titokban és valójában távozásra riasztották a Japánban szolgáló amerikaiakat, továbbá az összes amerikai túristát eltanácsolták a Japánba utazástól. A katonai hírszerzés adatai alapján, titokban komolyan felvetődött az amerikai katonák kivonása Japánból és a két legközelebbi amerikai légibázis teljes kiürítése, de az elnök tudományos tanácsadója (John Holdren) politikai megfontolásból nem javasolta (és megakadályozta) ezeket a biztonsági intézkedéseket. Cleveland szerint nemcsak diplomáciai okokból kockáztatta az amerikai kormány a saját embereit, hanem azért is, mert féltek, hogy egy feltűnő evakuálási akció már az amerikai atomipar érdekeit is sértené, mert a felszínre hozná és a társadalmi viták középpontjába állítaná az atomipar veszélyességét és megbízhatatlanságát. Cleveland adatai alapján az amerikai haditengerészet hírszerzése szinte kétségbeesve magyarázta és próbálta megértetni a heyzet súlyosságát, de mindhiába.)
Három év múltán bizonyítottan többen haltak meg a baleset miatt a baleset óta, mint a baleset bekövetkezésének az óráiban. Az első napon 1607-en haltak meg, de azóta közel kétszer annyian hunytak el a testi-lelki stressz miatt. Bár az elhunytak nagy része 66 évnél idősebb, a halálukat egy "szokatlan halálesetek" számára felállított külön bizottság vizsgálta ki a családtagok kérésére. A japán Közegészségügyi Minisztérium szerint alapesetben a katasztrófákat követő egy hónap után jelentősen lecsökken a katasztrófával kapcsolatos halálesetek száma [kivéve a lappangó megbetegedéseket], ezért a japán kormány mélyen elégedetlen azokkal a bizottsági vizsgálatokkal, amelyek szerint három éve nincs változás a katasztrófával kapcsolatos elhalálozások gyakoriságát és számosságát illetően, és felülvizsgáltatják a bizottsági vizsgálatoknál alkalmazott "halált kiváltó, közvetett tényezők" kritériumait.
Három év múltán bizonyítottan többen haltak meg a baleset miatt a baleset óta, mint a baleset bekövetkezésének az óráiban. Az első napon 1607-en haltak meg, de azóta közel kétszer annyian hunytak el a testi-lelki stressz miatt. Bár az elhunytak nagy része 66 évnél idősebb, a halálukat egy "szokatlan halálesetek" számára felállított külön bizottság vizsgálta ki a családtagok kérésére. A japán Közegészségügyi Minisztérium szerint alapesetben a katasztrófákat követő egy hónap után jelentősen lecsökken a katasztrófával kapcsolatos halálesetek száma [kivéve a lappangó megbetegedéseket], ezért a japán kormány mélyen elégedetlen azokkal a bizottsági vizsgálatokkal, amelyek szerint három éve nincs változás a katasztrófával kapcsolatos elhalálozások gyakoriságát és számosságát illetően, és felülvizsgáltatják a bizottsági vizsgálatoknál alkalmazott "halált kiváltó, közvetett tényezők" kritériumait.
Informálás helyett dezinformáló kampány
A tragédia harmadik évfordulóján még közel sincs vége a tragédiának. A japán vezetés csak ekkor - az emlékezés napjaiban - engedi meg a fukushimai helyzet nyilvános vitatását és azt is csak kampányszerűen és ritualizálva, a valódi feltárás és a kritikusság megengedése nélkül. Az évforduló előtt és az évforduló után is szigorú tabunak számít a katasztrófa. Kizárólag néhány, eldugott, internetes oldalon találni friss információt a helyzetről.
...és ott vannak a nagy port kavaró hamisítások.
A Google meglepően sok "ostobaságot" ajánl "Fukushimával" kapcsolatban az első helyen. Pl. a legajánlottabb magyar nyelvű oldal egy viszonylag új "gyógyszerkereskedő" reklámfelület, amelyik a tragédiát használja a pénzcsináláshoz, ráadásul hazugsággal.
A pénzcsinálás és a titokzatosan felbukkanó "false" feliratok mellett olyan égetverő ostobaságokkal próbálják lejáratni a fukushimai titkolódzást leleplező publikációkat, miszerint "a TEPCO direkt csinálta a tragédiát az emberiség ellen", illetve, hogy 2013 szeptemberében (!) "Körülbelül 1000 holttest van a fukushimai nukleáris reaktorok közelében, akiket nem lehet begyűjteni, mert a testek annyira radioaktívak."
A Google olyan YouTube (CNN!) videókat ajánl, amelyek a hiteles kritikák között (a radioaktivitása miatt tisztított tengervízzel zuhanyoztatták-mentesítették a USS Rondald Reagan katonáit és valószínűleg ezért veszítette el a járóképességét pl. az egyikük) feleslegesen túlzó, hamis történetet terjesztenek a katasztrófáról. ("Automatikusan felrobbant három reaktor a hatból") pl. a Pentagon és a US NAVY kommunikációs támogatására.
Látványosan terjednek az interneten a fukushimai tragédiát ostobán eltúlzó "szörnyűségek" és üzemszerűen igyekeznek kompromittálni-hitelteleníteni a katasztrófa minden kritikáját.
A Google olyan YouTube (CNN!) videókat ajánl, amelyek a hiteles kritikák között (a radioaktivitása miatt tisztított tengervízzel zuhanyoztatták-mentesítették a USS Rondald Reagan katonáit és valószínűleg ezért veszítette el a járóképességét pl. az egyikük) feleslegesen túlzó, hamis történetet terjesztenek a katasztrófáról. ("Automatikusan felrobbant három reaktor a hatból") pl. a Pentagon és a US NAVY kommunikációs támogatására.
Látványosan terjednek az interneten a fukushimai tragédiát ostobán eltúlzó "szörnyűségek" és üzemszerűen igyekeznek kompromittálni-hitelteleníteni a katasztrófa minden kritikáját.
március 24.: A Fukushimai Halászati Cégek Tartományi Szövetsége hivatalosan hozzájárult, hogy a TEPCO óceánba engedje a nukleáris szennyvizet.
március 25.: A japán Munkaügyi Minisztérium bejelenti, hogy a TEPCO a valóságosnál lényegesen alacsonyabb sugárszennyezettséget állapított meg a dolgozóinál. A katasztrófa utáni első két hónapban a vállalatnak mintegy 7500 munkását érte radioaktív sugárzás, de legalább 594 dolgozó esetében súlyosan alulértékelték a dózis mértékét. Az egyébként is önkényesen (10-ről 100-ra) megemelt biztonsági határértékeket is messze túllépő sugárszennyeződések között olyan is előfordult, hogy a TEPCO a 100 mSv-en belül maradó 90mSv értéket állapította meg a valódi 180 mSv helyett. A japán atomipari egyik legnagyobb cége, a TEPCO szerint "ez csak véletlenül történhetett, mert nem volt elegendő dózismérő". Ezek után a Munkaügyi Minisztérium beérte azzal, hogy felszólította a TEPCO-t az adatkezelés javítására.
Naponta 400 tonna erősen radioaktív víz gyűlik össze az erőmű területén és 300 tonna ömlik a tengerbe. A TEPCO bejelentette, hogy rövidesen az egészet beleengedik az óceánba. 12 db kutat fúrtak a reaktorok környékén és a mélyebb rétegekből tiszta talajvizet szivattyúznak a radioaktív víz higítására, hogy "a szennyezettségi sztenderdeknek megfelelő" minőségben ereszthessék az óceánba. A kutak már egy éve készen vannak, de eddig a helyi lakosok tiltakozása miatt állítólag nem használták azokat. Bejelentik, hogy a TEPCO 2014 júniusában kezdi meg a reaktorok körüli talaj lefagyasztását, hogy megállítsa az erőmű alatti talajvízáramlást (az újabb talajvíz beérkezését és szennyezett talajvíz távozását).
április 9-14.: A TEPCO titkos szennyvíz-akciója, amit csak májusban jelentenek be (lásd: május 21.)
április 9-14.: A TEPCO titkos szennyvíz-akciója, amit csak májusban jelentenek be (lásd: május 21.)
április 30.: A tavalyi 6,8 milliárd dolláros veszteség után, a valamennyi atomerőművét lekapcsolt és a kizárólag kormánytámogatásból működő TEPCO a fukushimai baleset óta először "profitot termelt", azaz a 2013/14-es adóévre 4,3 milliárd dolláros netto profitot jelentett és könyvelt a saját zsebére. (Még 2014 július közepén is kikapcsolva várja a korszerűsítést vagy a végleges bezárást Japán valamennyi atomerőműve. A fukushimai tragédia óta 22 milliárd dollárt adott a japán kormány a szolgáltató cégeknek csupán az erőművek korszerűsítésére. A kormány több reaktort is szeretne újraindítani, leghamarabb éppen a TEPCO Kashizawaki-Kariwa erőművének két blokkját indítanák be az év végéig.)
május 20.: A japán baloldalról (Asahi Shimbun) kiszivárogtatnak egy titkosított kormánydokumentumot, amelyben Josida Maszao (a fukushimai atomerőmű volt igazgatója, aki hősiesen szervezte a mentést és nyelőcső rákban elhunyt) egy kormányzati kihallgatáson azt nyilatkozta, hogy a 2011 március 15-i atommag-olvadás idejen arra utasította az erőmű 720 dolgozóját, hogy az 1-es blokk területén belül maradva kezeljék a problémát. Ennek ellenére 650 dolgozó szabályosan elmenekült a 2-es blokk területére. Teljes volt a tanácstalanság, a szervezetlenség és a fejetlenség. A kormány kabinetminisztere (Yoshihide Suga) nem kivánt reagálni az Asahi-cikkre, mondván, hogy "nem tudjuk milyen jelentést szerzett meg az Asahi, ezért azt sem tudjuk, hogy az azonos-e a kormány jelentésével". Yoichi Funabashi, az Építsük Újra Japant Alapítvány elnöke szerint "ez az ország úgy üzemeltette az atomerőműveit, hogy nem volt megfelelő katasztrófa-terve és ez azóta sem változott".
Éjjel robbanás történik a fukushimai romoknál, de a TEPCO tagadja, hogy rendkívüli esemény történt volna.
május 20.: A japán baloldalról (Asahi Shimbun) kiszivárogtatnak egy titkosított kormánydokumentumot, amelyben Masao Fukuda (a fukushimai atomerőmű volt igazgatója, aki hősiesen szervezte a mentést és nyelőcső rákban elhunyt) egy kormányzati kihallgatáson azt nyilatkozza, hogy a 2011 március 15-i atommag-olvadás idejen arra utasította az erőmű 720 dolgozóját, hogy az 1-es blokk területén belül maradva kezeljék a problémát. Ennek ellenére 650 dolgozó szabályosan elmenekült a 2-es blokk területére. Teljes volt a tanácstalanság, a szervezetlenség és a fejetlenség. A kormány kabinetminisztere (Yoshihide Suga) nem kivánt reagálni az Asahi-cikkre, mondván, hogy "nem tudjuk milyen jelentést szerzett meg az Asahi, ezért azt sem tudjuk, hogy az azonos-e a kormány jelentésével". Yoichi Funabashi, az Építsük Újra Japant Alapítvány elnöke szerint "ez az ország úgy üzemeltette az atomerőműveit, hogy nem volt megfelelő katasztrófa-terve és ez azóta sem változott".
Ugyanezen a napon (május 20-án), éjjel robbanás történt (1:14) a fukushimai romoknál, de a TEPCO tagadta, hogy rendkívüli esemény történt volna.
május 21.: Reggel a TEPCO megkezdi a tartályokban tárolt radioaktív hűtővíz tengerbe engedését. Hivatalosan és a terv szerint naponta 80 tonna "nem túlságosan sugárzó" vizet engednek közvetlenül az óceánba (de ez hazugság, a művelet sokkal nagyobb). A bejelentéssel egyszerre az is kiderült utólag, hogy április 9. és 14. között már végeztek egy "próba-eresztést" és akkor 5 nap alatt 560 tonna (napi 112 tonna) radioaktívan szennyezett vizet töltöttek a part menti vizekbe.
Június végére már 146 000 tonna hulladék gyűlt össze és vár tartós elhelyezésre, kilogrammonként min. 8000 becquerel radioaktív céziummal.
május 20.: A japán baloldalról (Asahi Shimbun) kiszivárogtatnak egy titkosított kormánydokumentumot, amelyben Josida Maszao (a fukushimai atomerőmű volt igazgatója, aki hősiesen szervezte a mentést és nyelőcső rákban elhunyt) egy kormányzati kihallgatáson azt nyilatkozta, hogy a 2011 március 15-i atommag-olvadás idejen arra utasította az erőmű 720 dolgozóját, hogy az 1-es blokk területén belül maradva kezeljék a problémát. Ennek ellenére 650 dolgozó szabályosan elmenekült a 2-es blokk területére. Teljes volt a tanácstalanság, a szervezetlenség és a fejetlenség. A kormány kabinetminisztere (Yoshihide Suga) nem kivánt reagálni az Asahi-cikkre, mondván, hogy "nem tudjuk milyen jelentést szerzett meg az Asahi, ezért azt sem tudjuk, hogy az azonos-e a kormány jelentésével". Yoichi Funabashi, az Építsük Újra Japant Alapítvány elnöke szerint "ez az ország úgy üzemeltette az atomerőműveit, hogy nem volt megfelelő katasztrófa-terve és ez azóta sem változott".
Éjjel robbanás történik a fukushimai romoknál, de a TEPCO tagadja, hogy rendkívüli esemény történt volna.
május 20.: A japán baloldalról (Asahi Shimbun) kiszivárogtatnak egy titkosított kormánydokumentumot, amelyben Masao Fukuda (a fukushimai atomerőmű volt igazgatója, aki hősiesen szervezte a mentést és nyelőcső rákban elhunyt) egy kormányzati kihallgatáson azt nyilatkozza, hogy a 2011 március 15-i atommag-olvadás idejen arra utasította az erőmű 720 dolgozóját, hogy az 1-es blokk területén belül maradva kezeljék a problémát. Ennek ellenére 650 dolgozó szabályosan elmenekült a 2-es blokk területére. Teljes volt a tanácstalanság, a szervezetlenség és a fejetlenség. A kormány kabinetminisztere (Yoshihide Suga) nem kivánt reagálni az Asahi-cikkre, mondván, hogy "nem tudjuk milyen jelentést szerzett meg az Asahi, ezért azt sem tudjuk, hogy az azonos-e a kormány jelentésével". Yoichi Funabashi, az Építsük Újra Japant Alapítvány elnöke szerint "ez az ország úgy üzemeltette az atomerőműveit, hogy nem volt megfelelő katasztrófa-terve és ez azóta sem változott".
Ugyanezen a napon (május 20-án), éjjel robbanás történt (1:14) a fukushimai romoknál, de a TEPCO tagadta, hogy rendkívüli esemény történt volna.
május 21.: Reggel a TEPCO megkezdi a tartályokban tárolt radioaktív hűtővíz tengerbe engedését. Hivatalosan és a terv szerint naponta 80 tonna "nem túlságosan sugárzó" vizet engednek közvetlenül az óceánba (de ez hazugság, a művelet sokkal nagyobb). A bejelentéssel egyszerre az is kiderült utólag, hogy április 9. és 14. között már végeztek egy "próba-eresztést" és akkor 5 nap alatt 560 tonna (napi 112 tonna) radioaktívan szennyezett vizet töltöttek a part menti vizekbe.
Június végére már 146 000 tonna hulladék gyűlt össze és vár tartós elhelyezésre, kilogrammonként min. 8000 becquerel radioaktív céziummal.
július 29.: A TEPCO bejelenti, hogy a talajvíz-fagyasztásos védekezés nem működik. Az erőmű területére naponta beszivárgó kb. 400 tonna talajvízből továbbra is napi kb. 300 tonna jut át folyamatosan a "jégfalon". Ennek ellenére a bontástól-betemetéstől elzárkózó TEPCO ötlettelenül folytatja a 1,5 km hosszú és szerinte is hatástalan, jégfalas talajfagyasztást. Eddig 400 tonna jeget süllyesztettek a földbe, hangsúlyozottan "eredménytelenül". A kudarc sajtótájékoztatóján a TEPCO egyik vezetője utólag és mellesleg közli, hogy május 21. és július 20. között valójában az elfogadott tervektől eltérően és azt messze meghaladó mértékben 15 828 tonna radioaktív vizet (napi 264 tonnát) engedtek az óceánba.
A TEPCO szerint az erőmű területén, a szabad ég alatti nyílt árkokban kb. 11 000 tonna "súlyosan mérgező" (nem a "radioaktív" szót használják) folyadék halmozódott fel, ami főleg a 2. és a 3. blokkból szivárgott ki.
Július közepén a japán atomenergiahivatal előzetesen jóváhagyja egy másik atomerőmű (a kagoshimai Sendai) újraindítási engedélyét, majd 30 napos "társadalmi konzultációra" bocsátja. A civil szervezetek és kritikusok (pl. Kanna Mitsuta) ellenzik az újraindítást, mert súlyosan hiányosak a katasztrófa-tervek. A tervezett intézkedések feltűnően nincsenek tekintettel pl. a konkrét domborzati viszonyokra, a menekülési útvonalak kapacitására, de nem törődnek a népesség eloszlással és az olyan speciális, de közismert körülményekkel sem, mint az idős emberek különösen nagy száma. A tervek elve csak 10 km sugarú körzetre vonatkoznak, holott a katasztrófa valószínűleg több száz km sugarú kört érint. A környékbeliek már egy 30 km sugarú felkészültséget is elfogadnának, de a kormányzó (Yuichiro Ito) "időpocsékolásnak" nevezte és megtagadta a kidolgozását (viszont a kormányzóság utasította a 30 km-en belüli összes kórházat és szociális ellátó intézményt, hogy készítsék el a saját katasztrófa tervüket). A Sendai erőmű ellen a mindössze 5 km-re elterülő, 30 000 fős város (Ichikikushikino) tiltakozik a leginkább és a lakosoknak több mint a fele aláírta a kormányzósághoz beadott kérvényt.
A japán lakosság többsége határozottan nem akarja az atomenergiát, de a kormány csak az atomerőművek újraindításának a mikéntjét hajlandó nagyon korlátozott mértékben megvitatni és szóba sem hozható az atomerőműveket kiváltó, alternatív energia-termelés.
július 30.: Július végén, a japán kormány a Tokiótól 150 km-re északra található Shioya várost jelöli ki a fukushimai "atomhulladék" egyik végső tározóhelyének. Shioya több mint száz, felháborodott lakosa vonult a városháza elé tiltakozni. A polgármester (Kazuhisa Mikata) a saját bevallása szerint azonnal jelezte a környeztvédelmi miniszterhelyettesnek (Shinji Inoue), hogy a városa elvileg hajlandó elfogadni az "atomhulladékot", de előbb szeretnék látni a részletesen kidolgozott terveket.
A TEPCO szerint az erőmű területén, a szabad ég alatti nyílt árkokban kb. 11 000 tonna "súlyosan mérgező" (nem a "radioaktív" szót használják) folyadék halmozódott fel, ami főleg a 2. és a 3. blokkból szivárgott ki.
Július közepén a japán atomenergiahivatal előzetesen jóváhagyja egy másik atomerőmű (a kagoshimai Sendai) újraindítási engedélyét, majd 30 napos "társadalmi konzultációra" bocsátja. A civil szervezetek és kritikusok (pl. Kanna Mitsuta) ellenzik az újraindítást, mert súlyosan hiányosak a katasztrófa-tervek. A tervezett intézkedések feltűnően nincsenek tekintettel pl. a konkrét domborzati viszonyokra, a menekülési útvonalak kapacitására, de nem törődnek a népesség eloszlással és az olyan speciális, de közismert körülményekkel sem, mint az idős emberek különösen nagy száma. A tervek elve csak 10 km sugarú körzetre vonatkoznak, holott a katasztrófa valószínűleg több száz km sugarú kört érint. A környékbeliek már egy 30 km sugarú felkészültséget is elfogadnának, de a kormányzó (Yuichiro Ito) "időpocsékolásnak" nevezte és megtagadta a kidolgozását (viszont a kormányzóság utasította a 30 km-en belüli összes kórházat és szociális ellátó intézményt, hogy készítsék el a saját katasztrófa tervüket). A Sendai erőmű ellen a mindössze 5 km-re elterülő, 30 000 fős város (Ichikikushikino) tiltakozik a leginkább és a lakosoknak több mint a fele aláírta a kormányzósághoz beadott kérvényt.
A japán lakosság többsége határozottan nem akarja az atomenergiát, de a kormány csak az atomerőművek újraindításának a mikéntjét hajlandó nagyon korlátozott mértékben megvitatni és szóba sem hozható az atomerőműveket kiváltó, alternatív energia-termelés.
július 30.: Július végén, a japán kormány a Tokiótól 150 km-re északra található Shioya várost jelöli ki a fukushimai "atomhulladék" egyik végső tározóhelyének. Shioya több mint száz, felháborodott lakosa vonult a városháza elé tiltakozni. A polgármester (Kazuhisa Mikata) a saját bevallása szerint azonnal jelezte a környeztvédelmi miniszterhelyettesnek (Shinji Inoue), hogy a városa elvileg hajlandó elfogadni az "atomhulladékot", de előbb szeretnék látni a részletesen kidolgozott terveket.
A tüntetéssel egyidőben a japán Atomenergia Hivatal elnöke, Shunichi Tanaka bejelenti, hogy a leendő atombalesetek esetére felemelik az atomipari dolgozók 100 mSv besugárzási limitjét 500 mSv-re, mert "nem zárható ki, hogy majd erősebb szennyezés éri őket". (!) A fukushimai baleset után a Hivatal azonnal több mint a tizenkétszeresére, 250 mSv-re emelte az erdeti, atomipari 20 mSv-es limitet, majd 2011 decemberében visszacsökkentette 100 mSv-re, ami a nemzetközi szakma szerint is a megnövekedett (komoly) rákosodás-kockázat belépő szintje. (A politikailag és adminisztratívan meghatározott 500 mSv egyenlő 5000 db mellkasi röntgenvizsgálati sugárterheléssel és minden felelős és szakmai ajánlásnak ellentmond.) Mindemellett megszigorították az atomipari előírásokat és ezért lehetséges, hogy az összes japán atomerőműnek (48 db és mindegyiket "kikapcsolták") csak az 1/3-át fogják újra üzembe helyezni.
A kormány azt tervezi, hogy mind a 12 sugárszennyezettségben érintett prefekturában kijelöl egy-egy helyet a végső tárolásra. Tokió is a kijelölt prefektúrák között van. Csakhogy már a legelső kijelölést (Tochi prefektúra, Yaita település) vissza kellett vonniuk a heves tiltakozás miatt. Shioya környékén most egy állami tulajdonú területet választottak, de az ellenállás természetesen nem az "atomtemető" tulajdonjoga miatt robbant ki.
A tüntetéssel egyidőben a japán Atomenergia Hivatal elnöke, Shunichi Tanaka bejelentette, hogy a leendő atombalesetek esetére felemelik az atomipari dolgozók 100 mSv besugárzási limitjét 500 mSv-re, mert "nem zárható ki, hogy majd erősebb szennyezés éri őket". (!) A fukushimai baleset után a Hivatal azonnal több mint a tizenkétszeresére, 250 mSv-re emelte az erdeti, atomipari 20 mSv-es limitet, majd 2011 decemberében visszacsökkentette 100 mSv-re, ami a nemzetközi szakma szerint is a megnövekedett (komoly) rákosodás-kockázat belépő szintje. (A politikailag és adminisztratívan meghatározott 500 mSv egyenlő 5000 db mellkasi röntgenvizsgálati sugárterheléssel és minden felelős és szakmai ajánlásnak ellentmond.) MIndemellett megszigorították az atomipari előírásokat és ezért lehetséges, hogy az összes japán atomerőműnek (48 db és mindegyiket "kikapcsolták") csak az 1/3-át fogják újra üzembe helyezni.
2014 július 29-én beismerte a TEPCO, hogy a talajvíz-fagyasztásos védekezés nem működik. Az erőmű területére naponta beszivárgó kb. 400 tonna talajvízből továbbra is napi kb. 300 tonna jut át folyamatosan a "jégfalon". Ennek ellenére a bontástól-betemetéstől elzárkózó TEPCO ötlettelenül folytatja a 1,5 km hosszú és bebizonyosodottan hatástalan, jégfalas talajfagyasztást. Eddig 400 tonna jeget süllyesztettek a földbe, hangsúlyozottan "eredménytelenül".
július 31.: A Tokiói Ötös Bizottság megtámadja a Tokiói Területi Bíróság 2013 szeptemberi döntését, ami felmentette a TEPCO csúcsvezetőit a felelősség alól. A bírósági beleszólási joggal rendelkező, civil testület, a Tokiói Ötös Bizottság elmarasztalta mindhárom vezetőt. A Tokiói Területi Bíróságnak újra kell tárgyalnia az ügyet. Ha bíróság később megint a csúcsvezetők felmentése mellett dönt, akkor az ügy ismét a Tokiói Ötös Bizottság elé kerülhet, akik ismét elutsíthatják a TEPCO vezetők bírósági tárgyalásától mentesítő döntést. Ebben az esetben már kötelező a vádemelés és a tárgyalás. Az elő-tárgyalásokon egyértelmű lett, hogy a TEPCO vezetését időben figyelmeztették egy 15.7 méteres, fukushimai cunami reális lehetőségére is, mégsem tettek semmit, mégis félresöpörték az ajánlott biztonsági intézkedéseket. (Ráadásul (1) nem a cunamival kezdődött a baj, hanem a földrengésekkel nem törődő építési-infrastuktúrális-épületgépészeti megoldásokkal. Ráadásul (2) már a 2012-es japán kormány és parlament közös vizsgálóbizottsága is arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a fukushimai baleset "egyértelműen ember által okozott katasztrófa" volt és emberi mulasztások tették lehetővé.)
A kormány azt tervezi, hogy mind a 12 sugárszennyezettségben érintett prefekturában kijelöl egy-egy helyet a végső tárolásra. Tokió is a kijelölt prefektúrák között van. Csakhogy már a legelső kijelölést (Tochi prefektúra, Yaita település) vissza kellett vonniuk a heves tiltakozás miatt. Shioya környékén most egy állami tulajdonú területet választottak, de az ellenállás természetesen nem az "atomtemető" tulajdonjoga miatt robbant ki.
A tüntetéssel egyidőben a japán Atomenergia Hivatal elnöke, Shunichi Tanaka bejelentette, hogy a leendő atombalesetek esetére felemelik az atomipari dolgozók 100 mSv besugárzási limitjét 500 mSv-re, mert "nem zárható ki, hogy majd erősebb szennyezés éri őket". (!) A fukushimai baleset után a Hivatal azonnal több mint a tizenkétszeresére, 250 mSv-re emelte az erdeti, atomipari 20 mSv-es limitet, majd 2011 decemberében visszacsökkentette 100 mSv-re, ami a nemzetközi szakma szerint is a megnövekedett (komoly) rákosodás-kockázat belépő szintje. (A politikailag és adminisztratívan meghatározott 500 mSv egyenlő 5000 db mellkasi röntgenvizsgálati sugárterheléssel és minden felelős és szakmai ajánlásnak ellentmond.) MIndemellett megszigorították az atomipari előírásokat és ezért lehetséges, hogy az összes japán atomerőműnek (48 db és mindegyiket "kikapcsolták") csak az 1/3-át fogják újra üzembe helyezni.
2014 július 29-én beismerte a TEPCO, hogy a talajvíz-fagyasztásos védekezés nem működik. Az erőmű területére naponta beszivárgó kb. 400 tonna talajvízből továbbra is napi kb. 300 tonna jut át folyamatosan a "jégfalon". Ennek ellenére a bontástól-betemetéstől elzárkózó TEPCO ötlettelenül folytatja a 1,5 km hosszú és bebizonyosodottan hatástalan, jégfalas talajfagyasztást. Eddig 400 tonna jeget süllyesztettek a földbe, hangsúlyozottan "eredménytelenül".
július 31.: A Tokiói Ötös Bizottság megtámadja a Tokiói Területi Bíróság 2013 szeptemberi döntését, ami felmentette a TEPCO csúcsvezetőit a felelősség alól. A bírósági beleszólási joggal rendelkező, civil testület, a Tokiói Ötös Bizottság elmarasztalta mindhárom vezetőt. A Tokiói Területi Bíróságnak újra kell tárgyalnia az ügyet. Ha bíróság később megint a csúcsvezetők felmentése mellett dönt, akkor az ügy ismét a Tokiói Ötös Bizottság elé kerülhet, akik ismét elutsíthatják a TEPCO vezetők bírósági tárgyalásától mentesítő döntést. Ebben az esetben már kötelező a vádemelés és a tárgyalás. Az elő-tárgyalásokon egyértelmű lett, hogy a TEPCO vezetését időben figyelmeztették egy 15.7 méteres, fukushimai cunami reális lehetőségére is, mégsem tettek semmit, mégis félresöpörték az ajánlott biztonsági intézkedéseket. (Ráadásul (1) nem a cunamival kezdődött a baj, hanem a földrengésekkel nem törődő építési-infrastuktúrális-épületgépészeti megoldásokkal. Ráadásul (2) már a 2012-es japán kormány és parlament közös vizsgálóbizottsága is arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a fukushimai baleset "egyértelműen ember által okozott katasztrófa" volt és emberi mulasztások tették lehetővé.)
Volt egyszer egy otthon...
augusztus 2.: Letartóztatják Kazuaki Shindo-t, a TEPCO-val szemben kártérítésekért pereskedő, non-profit cég alkalmazottját egy "kb. 27 millió forintos csalás" ("hamis kárigény") miatt. A céget nem nevezi meg a japán sajtó, de köztudott, hogy a volt japán védelmi mniszter (hadügyminiszter) Fumio Kyuma az elnöke. A 2011-es katasztrófa után a TEPCO közel 5 milliárd dollár támogatást kapott 2014-ig és 6,8 milliárd dollár veszteséget könyvelt el, majd 2014-ben egy újabb 38,3 milliárd dolláros kármentési összeget különített el számára a japán kormány és azonnal 4,3 milliárdos netto profitot jelentett a cég. A TEPCO további 86 millió dollárt kapott a legnagyobb erőműve újraindítására és eddig csak összesen kb. 1 millió dollárt fizetett ki az összes károsultjának.
augusztus 25.: A TEPCO felmentésére irányuló előtárgyalások megbuktatásával szinte egyidőben perecedens értékű döntést hoz egy polgári peres eljárásban a Fukushimai Területi Bíróság és megálapítja, hogy egyértelműen a TEPCO felelőtlensége vezetett egy nő öngyilkosságához és 49 millió yen (kb. 112 millió Ft) kártérítésre kötelezi a TEPCO-t (vagyis az eddigi összes TEPCO-ra terhelt kártérítésnek majdnem a felével felérő összegre büntetik a céget). A szakértők szerint a valódi (nem mismásoló) és súlyos kártésítési perek egész sora indulhat ezután. Ráadásul a kormányfői kabinetiroda is elismeri a sajtó kérdéseivel kapcsolatban (első esetben), hogy a Fukushima környéki kiugróan magas öngyilkossági arány "minden bizonnyal" az atomkatasztrófához köthető. (Az ingyenesen hívható segélyszámot az országos átlagnál 2,5-szer többen hívják öngyilkossági szándék miatt. Három és fél évvel a tragédia után még mindig több, mint 90 000 ember tengődik ideiglenes szállásokon Fukushima, Iwate és Miyagi prefekturákban.) Szintén ugyanekkor az egyik minisztérium (az Oktatási és Tudományos Minisztérium) 81 millió dollárnak megfelelő rendkívüli segítséget kért a költségvetésből egy "Nemzetközi Kutatócentrum az Atomerőművek Leszerelésére" intézmény létrehozására Fukushima Daiichi közvetlen közelében.
Közel három év után, augusztus végén ismeri be a TEPCO, hogy 2011 novemberében kedvezőbb képet közölt a helyzetről a valóságosnál, mert a 3-as blokk fűtőelemeinek nemcsak a 63%-a olvadt le, hanem az összes és kivétel nélkül mind lesüllyedt a 3-as blokk nyomáskamrájának az aljába, a betontalapzatba, ahol napokon át zajlott a 68 cm vastag olvadék kontrollálatlan maghasadása. A 3-as blokk hűtése valójában 6 órával korábban összeomlott és a leolvadás 5 órával korábban bekövetkezett annál, mint amit a hivatalos verzió idáig állított. A TEPCO most a pozitív hozzáállás szükségességét hangsúlyozza, hiszen a nyomáskamrát burkoló betontömb talán mégsem repedt...
augusztus 25.: A TEPCO felmentésére irányuló előtárgyalások megbuktatásával szinte egyidőben perecedens értékű döntést hoz egy polgári peres eljárásban a Fukushimai Területi Bíróság és megálapítja, hogy egyértelműen a TEPCO felelőtlensége vezetett egy nő öngyilkosságához és 49 millió yen (kb. 112 millió Ft) kártérítésre kötelezi a TEPCO-t (vagyis az eddigi összes TEPCO-ra terhelt kártérítésnek majdnem a felével felérő összegre büntetik a céget). A szakértők szerint a valódi (nem mismásoló) és súlyos kártésítési perek egész sora indulhat ezután. Ráadásul a kormányfői kabinetiroda is elismeri a sajtó kérdéseivel kapcsolatban (első esetben), hogy a Fukushima környéki kiugróan magas öngyilkossági arány "minden bizonnyal" az atomkatasztrófához köthető. (Az ingyenesen hívható segélyszámot az országos átlagnál 2,5-szer többen hívják öngyilkossági szándék miatt. Három és fél évvel a tragédia után még mindig több, mint 90 000 ember tengődik ideiglenes szállásokon Fukushima, Iwate és Miyagi prefekturákban.) Szintén ugyanekkor az egyik minisztérium (az Oktatási és Tudományos Minisztérium) 81 millió dollárnak megfelelő rendkívüli segítséget kért a költségvetésből egy "Nemzetközi Kutatócentrum az Atomerőművek Leszerelésére" intézmény létrehozására Fukushima Daiichi közvetlen közelében.
Közel három év után, augusztus végén ismeri be a TEPCO, hogy 2011 novemberében kedvezőbb képet közölt a helyzetről a valóságosnál, mert a 3-as blokk fűtőelemeinek nemcsak a 63%-a olvadt le, hanem az összes és kivétel nélkül mind lesüllyedt a 3-as blokk nyomáskamrájának az aljába, a betontalapzatba, ahol napokon át zajlott a 68 cm vastag olvadék kontrollálatlan maghasadása. A 3-as blokk hűtése valójában 6 órával korábban összeomlott és a leolvadás 5 órával korábban bekövetkezett annál, mint amit a hivatalos verzió idáig állított. A TEPCO most a pozitív hozzáállás szükségességét hangsúlyozza, hiszen a nyomáskamrát burkoló betontömb talán mégsem repedt...
szeptember 7.: A TEPCO közli, hogy 2011 májusa és 2013 augusztusa között (15 hónap alatt) közel 10 000 milliárd Bq stroncium-90 és 20 000 milliárd Bq cézium-137 izotóp ömlött az óceánba. Ez csak akkor "megnyugtató" adat, ha feltételezzük, hogy legalább napi 300 tonna víz higította és szállította az izotópokat. A TEPCO-nak muszáj azt állítania, hogy sok radioaktív víz folyik a tengerbe, hogy a szennyezettség koncentrációját veszélytelenre becsülhesse. Mivel a felszínen megmozgatott vizek menyisége kiszámíthatóan kevés az alacsony koncentrációhoz, ezért egy elképesztő (önmagában napi 300 tonna) talajvíz-áradattal számolnak és a talajfagyasztás "öngólja" sem sikerülhet, mert ha leállítanák vele a beszámított higítást, veszélyesen magasra kellene miatta becsülniük a sugárterhelés koncentrációját. A TEPCO által és nagy mennyiségű talajvízzel együtt számolt higítás éppen és pontosan a normális (épületben mérhető) 100 Bq/m3 terhelést eredményezi. A TEPCO szerint tehát több mint két évvel a baleset után, 2013 augusztus és 2014 május között (a radioaktív szennyvíz szándékos és tömeges óceába eresztésének megkezdéséig és a 2014 árilisi titkos műveletet nem számolva), tíz hónap alatt közel 2000 milliárd Bq radioaktív anyag (1460 Bq stroncium-90, 610 Bq cézium-137) szivárgott az erőmű területéről a tengerbe. (Ez a szivárgás egyébként még a TEPCO által önkényesen meghatározott és szakszerűtlenül felemelt szennyezési határértéknek is a tízszerese.)
szeptember 29.: A TEPCO bejelentette, hogy a 3 víztisztító berendezésük egyike ismeretlen okból elromlott, de a japán Atomenergia Ügynökség engedélyezte egy nagyobb kapacitású, napi 500 tona radioaktív víz kezelésre alkalmas tisztító rendszer műszaki terveit.
2014 október elején végisöpört a Phanfone tájfun japánon és az álatal hozott csapadékmennyiség komoly gondokat okozott Fukushimában is. A TEPCO közleménye szerint a Daiichi közelében vett talajvíz-minták trícium-koncenztrációja megtízszereződött. A 2-es blokk közelében levő kútból vett vízminta 150 000 Bq/l trícium koncentrációt mutatott. Ugyanabban a mintában 1,2 millió Bq/l Stroncium-90-es szennyeződést is mértek, ami szintén rekordmagasságú. Ráadásul a kút nagyon közel van az erőmű kikötőjéhez. Egy másik, közeli kútban rekordmértékű béta-sugárzóanyagot találtak, összesen 2,1 millió Bq/l mennyiségben, ami a kétszerese az ugyanott egy héttel korábban mért értéknek. Az erőmű környékén, összesen 34 kútból vesz mintát a TEPCO rendszeresen és etekből háromnál mérte minden eddiginél magasabb szennyezést a héten. A TEPCO-nak - a saját közleménye szerint - fogalma sincs a megnőtt sugárzás okáról, de a tájfunt követő esőzéseket hibáztatják. Minden jel arra mutat, hogy a leolvadt reaktormagok még mindig szabadon szennyezik a környezetüket és nemcsak ellenőrizni nem sikerült a helyzetet három és fél év múltán, de még lokalizálni sem.
Mindeközben megkezdődött a hivatalos kampány az október 26-i fukushimai kormányzóválasztásra. Az atombaleset óta ez az első és rekordszámban, 6 jellölt indul a tisztségért. Elvileg valamennyien függetlenek, de legalább kettőnek nyilvánvaló a párttámogatottsága. Valmennyien az újjáépítéssel és a prefektúra összes atomerőművének a teljes leszerelésével kampányolnak. Masao Uchibori jelöltet nemcsak a kormánykoalíció, de a legnagyobb ellenzéki párt (a DPJ) is támogatja. A kormánykoalíció azután állt Uchibori mögé, miután júliusban verséget szenvedtek a shigai választáson és megtudták, hogy az ellenzék fő ereje Uchiborit segíti, így tudják elkerülni az újabb vereség látszatát. Ugyanakkor publikálták az erőmű "hősies" igazgatójának , Masao Yoshida-nak az emlékiratait, amiből kiderül, hogy az igazgató felháborítóan hülyének tartotta a DPJ vezetését, a katasztrófához való hozzáállásukat és különösen az akkori miniszterelnökük alkalmatlansága döbbentette meg.
Az atomipari katasztrófa propaganda értékével folyamatosan visszaél a japán elit (az ellenzéket gyalázza, miközben évek óta rendkívűl sok pénzért alig csinál valamit (nem állítja meg a bajt, nem csökkenti a bajt, nem kártalanít és nem épít újjá). Tokiói sajtótájékoztatót szerveztek Charles Casto-nak, az amerikai Nuclear Regulatory Commission egyik vezetőjének, aki az amerikaiak fő szakértője volt Japánban a baleset idején, és Casto elmondja, hogy emberi hibák, az erőmű és a kormány közti pocsék kommunikáció volt a tragédia méreteinek az egyik legfőbb oka, illetve az állami szervezetek vészes lomhasága. A sajtótájékoztatón olyasmit is mond Casto, ami inkább az ellenzéknek tetszik, mint a kormány-koalíciónak: feltételenül társadalmi párbeszéd és az érintettek konszenzusa szükséges, mielőtt bármelyik reaktort újraindítaná az állam.
szeptember 29.: A TEPCO bejelentette, hogy a 3 víztisztító berendezésük egyike ismeretlen okból elromlott, de a japán Atomenergia Ügynökség engedélyezte egy nagyobb kapacitású, napi 500 tona radioaktív víz kezelésre alkalmas tisztító rendszer műszaki terveit.
2014 október elején végisöpört a Phanfone tájfun japánon és az álatal hozott csapadékmennyiség komoly gondokat okozott Fukushimában is. A TEPCO közleménye szerint a Daiichi közelében vett talajvíz-minták trícium-koncenztrációja megtízszereződött. A 2-es blokk közelében levő kútból vett vízminta 150 000 Bq/l trícium koncentrációt mutatott. Ugyanabban a mintában 1,2 millió Bq/l Stroncium-90-es szennyeződést is mértek, ami szintén rekordmagasságú. Ráadásul a kút nagyon közel van az erőmű kikötőjéhez. Egy másik, közeli kútban rekordmértékű béta-sugárzóanyagot találtak, összesen 2,1 millió Bq/l mennyiségben, ami a kétszerese az ugyanott egy héttel korábban mért értéknek. Az erőmű környékén, összesen 34 kútból vesz mintát a TEPCO rendszeresen és etekből háromnál mérte minden eddiginél magasabb szennyezést a héten. A TEPCO-nak - a saját közleménye szerint - fogalma sincs a megnőtt sugárzás okáról, de a tájfunt követő esőzéseket hibáztatják. Minden jel arra mutat, hogy a leolvadt reaktormagok még mindig szabadon szennyezik a környezetüket és nemcsak ellenőrizni nem sikerült a helyzetet három és fél év múltán, de még lokalizálni sem.
Mindeközben megkezdődött a hivatalos kampány az október 26-i fukushimai kormányzóválasztásra. Az atombaleset óta ez az első és rekordszámban, 6 jellölt indul a tisztségért. Elvileg valamennyien függetlenek, de legalább kettőnek nyilvánvaló a párttámogatottsága. Valmennyien az újjáépítéssel és a prefektúra összes atomerőművének a teljes leszerelésével kampányolnak. Masao Uchibori jelöltet nemcsak a kormánykoalíció, de a legnagyobb ellenzéki párt (a DPJ) is támogatja. A kormánykoalíció azután állt Uchibori mögé, miután júliusban verséget szenvedtek a shigai választáson és megtudták, hogy az ellenzék fő ereje Uchiborit segíti, így tudják elkerülni az újabb vereség látszatát. Ugyanakkor publikálták az erőmű "hősies" igazgatójának , Masao Yoshida-nak az emlékiratait, amiből kiderül, hogy az igazgató felháborítóan hülyének tartotta a DPJ vezetését, a katasztrófához való hozzáállásukat és különösen az akkori miniszterelnökük alkalmatlansága döbbentette meg.
Az atomipari katasztrófa propaganda értékével folyamatosan visszaél a japán elit (az ellenzéket gyalázza, miközben évek óta rendkívűl sok pénzért alig csinál valamit (nem állítja meg a bajt, nem csökkenti a bajt, nem kártalanít és nem épít újjá). Tokiói sajtótájékoztatót szerveztek Charles Casto-nak, az amerikai Nuclear Regulatory Commission egyik vezetőjének, aki az amerikaiak fő szakértője volt Japánban a baleset idején, és Casto elmondja, hogy emberi hibák, az erőmű és a kormány közti pocsék kommunikáció volt a tragédia méreteinek az egyik legfőbb oka, illetve az állami szervezetek vészes lomhasága. A sajtótájékoztatón olyasmit is mond Casto, ami inkább az ellenzéknek tetszik, mint a kormány-koalíciónak: feltételenül társadalmi párbeszéd és az érintettek konszenzusa szükséges, mielőtt bármelyik reaktort újraindítaná az állam.
credit: Arkadiusz Podniesinski
Egy volt atomerőművi dolgozó visszaemlékezéseit is közli a japán sajtó. A munkatársára és a barátjára emlékezik, akivel együtt ellenőrizték a 4-es blokk legalsó szintjét, amikor betört a víz. Úgy próbálták meg végrehajtani az utasítást és úgy próbálták meg felmérni a földrengés okozta károkat a totális fejetlenség közepette, hogy senki sem figyelmeztette őket a közeledő cunamira. Még az árhullám becsapódásakor is csak egy újabb rengésre gyanakodtak, amíg meg nem kelent a víz maga. A sodrás olyan brutális volt, hogy bevitt egy komplett teherautót a 4-es blokk alsó szintjére (lásd: a következő fotó) A visszaemlékező csak azért élhette túl azt, amibe a barátja belehalt, mert a második szinten volt, ahová nem ért fel a víz.
október 8.: Bár az opeartív munkaerőhiánnyal küszködő TEPCO bürokrácia két és fél évvel a baleset után, 2013 novemberében beígérte, hogy megduplázza az erőműben dolgozók veszélyességi pórlékát napi 19 000 jenre (kb. 42 000 Ft-ra), a Reuters utánajárása szerint, közel 40 dolgózóból csak 1 kapta meg az ígért pénzt. A többiek csak a felét kapták vagy semmit sem. Olyan dolgozó is volt, akinek azt mondták, hogy azzal arányosan kapja meg az ígért pénz töredékét utólag, hogy mennyi sugárzást kapott a teste. Az erőmű műveleti igazgatója (Akira Ono) egyenesen azt nyilatkozta a sajtónak, hogy fogalma sincs milyen veszélyességi pótlékot kapnak a dolgozók.
A TEPCO-nak csak 250 saját alkalmazottja van az erőműben és további 6000-en dolgoznak a "helyreállításon". 800 (!) alvállalkozónak (yakuza-bűnözőnek) engedte át a TEPCO az alkalmi munkások "beszállítását". Kazumitsu Nawata, a Tokio Egyetem professzora szerint a 2020-as olimpiai építkezések megkezdésével komoly munkaerő-problémák lesznek a Daiichi erőműnél, mert hasonló pénzért sokkal biztonságosabb munkára is tudnak majd jelentkezni az alkalmi dolgozók.
A TEPCO-nak csak 250 saját alkalmazottja van az erőműben és további 6000-en dolgoznak a "helyreállításon". 800 (!) alvállalkozónak (yakuza-bűnözőnek) engedte át a TEPCO az alkalmi munkások "beszállítását". Kazumitsu Nawata, a Tokio Egyetem professzora szerint a 2020-as olimpiai építkezések megkezdésével komoly munkaerő-problémák lesznek a Daiichi erőműnél, mert hasonló pénzért sokkal biztonságosabb munkára is tudnak majd jelentkezni az alkalmi dolgozók.
Nem halad jól a radioaktív hulladékok és a sugárszennyeződések eltakarítása. Eredetileg 2013 márciusára kellett volna befejezni a mentesítést. 2014 szeptember közepén 2017-re módosítják a határidőt. A zsákokba rakott veszélyes hulladék több száz ideiglenes lerakóhelyet töltött már meg csupán Fukushima prefektúrában (összesen 660 ideiglenes tárolóhelyet alakítottak ki eddig). A prefektúrában főleg az iskolákat és a lakóházakat próbálják megtisztítani (eddig mintegy 53 000 kertet és épületet), de azok közül is csak azokat az objektumokat, amelyeknek a sugárzása nagyobb mint 20 mSv/év (ez a nemzetközi egészségügyi határ felső széle, mert a természetes és átlagos terhelés 2 mSv/év körül van). Az iskolák, műhelyek és farmok 70%-a mentesített, a lakóházak 50%-a, míg az utaknak és az erdőknek csak a 30%-át takarították (a japán Környezetvédelmi Minisztérium adatai). A mentesítés teljes költségét 23 milliárd dollárra becsülik most, de a Nemzeti Ipari Tudomány és Technológia Intézet szerint ez inkább a duplája lesz. Összesen kb. 22 millió m3 radioaktív hulladék elhelyezéséről van szó, de több szakember is figyelmeztett már a hibásan számított (alábecsült) értékekre, mert pl. a japán hatóságok kizárólag a stroncium-90 és a cézium-137 izotópokat ellenőrzi, miközben nagyjából 2000 különböző radioaktív szennyező anyag szabadult ki a baleset során, amelyeket nem figyel senki. A japán kormány azzal róbálja csökkenteni a kritikák ránehezedő nyomását, hogy most külön törvényt hoz az amerikai cégek bevonásáról a kármentesítési munkálatokba és az amerikai cégek megfizetésére.
Az atomerőművek választása és építése világszerte lelassult a fukushimai tragédia után, de 2014-re már egyre több állam tolja félre a kétségeket és a globális katasztrófák kockázatát (pl. Magyarország). Most 30 ország tervez új atomerőművet (köztük 4 atomenergiában újonc ország) és már 2030-ra megduplázódhat a világ atomenergia-kapacitása. Főleg Ázsiában (Kínában és Indiában) terveznek sok atomerőmű építést.
Steve Fetter szerint, a világon termelt nukleáris villanyenergia (2,8 milliárd kWh) nagyobb része "könnyű atomerőművek" "alacsonyan dúsított" (10 tonnából 1 tonna) fűtőanyagából származik. A napjainkban jellemző reaktorok éves fűtőanyag szükséglete 70 000 tonna dúsítatlan uránium. Jelenleg és globálisan kb. 5,5 millió tonna az ismert és becsült uránium-készlet, további kb. 10,5 millió tonna a feltételezett és becsült uránium-készlet, illetve további 4,5 millió tonna a feltételezett és becsült uránium a tengerek vizében. Mindez kb. 230 évre elegendő a mai felhasználási ütem szerint, de a technológiai fejlődés (pl. a fűtőanyag újrahasznosító reaktorok elterjedése vagy a thóriumra is kiterjesztett reaktorok bevezetése) megduplázhatja ezt az időt akár 500 vagy akár 30 000 évre.
A világ legnagyobb uránlelőhelye Ausztráliában van, a legdúsabb minőségű urán Namíbiában, Nigerben és az USA-ban, a legnagyobb uránbányászat pedig Kazahsztánban.
Steve Fetter szerint, a világon termelt nukleáris villanyenergia (2,8 milliárd kWh) nagyobb része "könnyű atomerőművek" "alacsonyan dúsított" (10 tonnából 1 tonna) fűtőanyagából származik. A napjainkban jellemző reaktorok éves fűtőanyag szükséglete 70 000 tonna dúsítatlan uránium. Jelenleg és globálisan kb. 5,5 millió tonna az ismert és becsült uránium-készlet, további kb. 10,5 millió tonna a feltételezett és becsült uránium-készlet, illetve további 4,5 millió tonna a feltételezett és becsült uránium a tengerek vizében. Mindez kb. 230 évre elegendő a mai felhasználási ütem szerint, de a technológiai fejlődés (pl. a fűtőanyag újrahasznosító reaktorok elterjedése vagy a thóriumra is kiterjesztett reaktorok bevezetése) megduplázhatja ezt az időt akár 500 vagy akár 30 000 évre.
A világ legnagyobb uránlelőhelye Ausztráliában van, a legdúsabb minőségű urán Namíbiában, Nigerben és az USA-ban, a legnagyobb uránbányászat pedig Kazahsztánban.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) jelentése szerint már 2035-re 85%-kal fog nőni a világ édesvízfogyasztása a 2010-es 66 milliárd köbméterről. Az ugrásszerű növekedést a tervezett és üzembeállított atomerőművek okozzák majd elsősorban. A jelenlegi és a tervezett atomerőművek elképesztő mennyiségű édesvizet fogyasztanak. Az USA és Európa édesvízfogyasztásának közel 50%-a az erőművek hűtőrendszerében folyik el. 2035-re a világ energiaéhsége 70%-al fog megnőni és ennek az éhség növekedésnek több mint a fele Kínában és Indiában jön létre, ott, ahol a világon a legtöbb atomerőművet állítják üzembe. A Víz Világnapja (március 22.) alkalmából kiadott ENSZ jelentés szerint a világ természetes édesvíztározóinak a 20%-a máris kiürült. 3,5 milliárd embernek nincs elegendő ivóvize, 2,5 milliárd ember iszik szennyezett vizet és legalább 768 millió embernek minden nap harcolnia kell az édesvízért. 2050-re 55%-al nő a világ édesvíz igénye, elsősorban az ipari fogyasztás növekedése miatt és a világ lakosságának kb. a 40%-át súlytja majd a katasztrófális vízhiány. Az ázsiai óceánpartok városainál lesz a legrosszabb a helyzet és csak ezeken a nagy kiterjedésű területeken több százmillió ember kényszerűl elvándorolni a szárazságok-áradások és a növekvő tengerszint miatt. A nukleáris szennyezéssel párhuzamosan, de nem mellesleg a földi élővilág teljes történetének a leggyorsabb (6.) nagy kihalási hullámát okozzuk és az óránként egy faj eltűntetésével máris kiírtottuk a fajok 52%-át csupán a legutolsó 40 év alatt (1970 és 2010 között), illetve Texas állam területének megfelelő szeméttömeg foltjai úszkálnak az óceánokban.
Atomiparral az élet vize ellen...
Atomiparral az élet vize ellen...
Fukushima szennyvize az úr...
És kínjában röhög?
"Radioaktív csodavíz" a Fukishima Heavy Miracle Diet Water Company-tól
és Fukushima "mutánsai" az amerikaiak szerint:
"Radioaktív csodavíz" a Fukishima Heavy Miracle Diet Water Company-tól
és Fukushima "mutánsai" az amerikaiak szerint:
És a morbid "Fukushima"-poén világszerte: