Parazita Kiáltvány
Vertical Divider
KÖSZÖNET
Echnatonnak, Buddhának, Konfúciusznak, Szókratésznek, Jézusnak, Mohamednek, Immánuel Kantnak, Karl Marxnak, Erich Frommnak, Isaac Asimovnak, Kurt Vonnegutnak, a Családnak, a Barátoknak, az Ellenségeknek. Mindez nem az Ő hibájuk. (Inkább a tájékozódás mint a stigmatizálás megkönnyítésére.) ÜDVÖZLÜNK
Amíg erőszak történik, mindannyiunkkal történik. Amíg erőszak történik, nem lehet más teendő, mint azonnal megállítani. Rettenetes, hogy ennek még közvetve és szörnyű késéssel sem felelünk meg. Megpróbáljuk komolyan venni magunkat, hogy komolyan tudjunk venni egyáltalán bármit. Nem egyszerű dolog, miközben hozzánk hasonló aktivisták, próféták és empatikus reklámok tolonganak körülöttünk. Ragyogó cybertér úszik a véres világ felett és csinos internet oldalak virágzanak az apokalipszis egén. Nehéz mondani bármit. Eltékozolt életek zuhataga szakad a mélybe szünet nélkül és a szív már régen megsüketült a dübörgésben. A félelem és a kín igazgatja az embereket az erőszak világában. Itt vagyunk hát a humanitárius biznisz karneváli tömegében. |
Az élővilág fejlődik.
Az egészen kezdetleges lények az élettelen világ anyagából és energiáiból építkeznek végtelen tompaságban és békességben. Ha ezek az élőlények egyáltalán kialakulhatnak, akkor szinte dúskálnak az őket ölelő és a feléjük áradó létfeltételekben. Eredetileg nem sok szükségük van a kombinációs készségre (az intelligenciára) és az érzésnek nevezett előrejelzésre (pl. az érzelmi intelligenciára) is csak eléggé korlátozottan. A fejlődésük lassú és a versenyük csupán egy passzív és bárgyú tolongás, amelyben viszonylag sokára - talán csak a szűkösebb időkben - jelenik meg és stabilizálódik valamilyen versengőbb, ragadozó-parazita verziójuk. A más élőlényekből építkező paraziták az egészen kezdetleges lényeknél intelligensebbek és érzékenyebbek, mert a nagy természeti ciklusoknál sokkal gyorsabban változó körülményekhez alkalmazkodnak. A különféle élőlények gyorsan változó viszonyait kihasználva kell nyerniük egy meglehetősen kiélezett versenyben. A fejlődés egyik biztosnak hitt jele, ha több energiához fér hozzá egy élőlény (egy populáció) és több energia kezelésére képes. Egyszerű növekedéssel azonban még ez sem oldható meg sokáig, mert a puszta mennyiségi növekedés (pl. a méret növekedés) egyre inkább önmaga korlátjává válik és túlterheli a saját, eredetileg kisebb mérethez illeszkedő önszervezési és irányítási formáit. A valódi fejlődéshez minőségileg kell fejlődniük az élőlényeknek. Át kell alakulniuk egy érzékenyebb, körültekintőbb és önfejlesztőbb rendszerré. Ilyen minőségi alkalmazkodás azonban csak egy jelentősen felgyorsult alkalmazkodási kényszer mellett lehetséges, ami viszont kizárólag a parazita lét (és azon belül legfőképpen a vadászó-ragadozó lét) kiélezett versenyének a velejárója. A mennyiségi növekedés egy lassú folyamat, előkészíti, de késlelteti is a minőségi "növekedést" és nagy mértékben függ a környező utánpótlástól. Ezzel szemben a minőségi fejlődés a rendelkezésre álló elemeknek, funkcióknak és rendszereknek egy viszonylag gyors átszervezése. Kevésbé függ a környező utánpótlástól és javítja a hatékonyságot. A metamorfózis (a "korszerűsítés") után az élőlény ugyanannyi energiával lényegesen több külső energiához fér hozzá. A parazita (ragadozó) létforma egy szükséges és kezdetleges állomása a fejlődésnek. Napjainkra a legtöbb földi élőlény lényegében egy másik élőlény parazitája. Gyakran akár a saját fajtársaié is. Természetesen az emberiség is közéjük tartozik. A földi táplálkozási lánc a paraziták bonyolult hierarchiája és a hatalmi harc piramisának a legkorábbi, "őseredeti" formája a Földön. E bolygó élővilága majdnem kizárólag a paraziták ökoszisztémája, amelyben már olyan kölcsönösen parazita viszonyok is kialakultak mint a szimbiózis, valamint olyan speciális túlélési technikák is létrejöttek, amelyekben a lények már számítanak a parazitákra és támaszkodnak az őket környező parazitizmusra. A paraziták fejlődése gyorsuló és a megjelenésük egyre változatosabb. Fejlődésüket a túlélésük iránti vágyuk hajtja és - eredetileg öntudatlanul, de ma már tudatosan is - a lehető legnagyobb fölényre törekszenek a lehető legtágabb körben, ami persze egy burkolt vagy nyílt hatalmi harcot is jelent. A hatalmi harc a parazitizmus természetes velejárója és ebben annál sikeresebb egy élőlény minél bonyolultabb összefüggéseket és minél átfogóbb környezetet képes mérlegelni. Egy szinten túl, ez persze nem lehetséges az önreflexió felfedezése és rendszeres művelése nélkül. De a kiszélesedő látószög oda vezet, hogy egyre több parazita ismer fel egyre átfogóbb érdekeket, majd eljut az egyetemes érdek (vagyis az "érték") fogalmáig. (Érdek az, ami biztosan nem jó mindenkinek. Érték az, ami biztosan mindenkinek jó.) A más lényekre vadászó lény empátiája egy veszélyes fegyver, amivel jól átlátja a társai és a préda szándékait, ugyanakkor elvezeti őt az egyetemes összetartozás mintázataihoz és belátásáig, ami gyorsan elveszi a kedvét az élősködő életformától. Egyre több önreflexív és önfejlesztő parazita ismerkedik meg az értékekkel és az egyetemes szabályokkal, amíg végül egy nevelési forradalommal stabilizálja a megvilágosodást - sok-sok generációra előre. Az emberiség nevelési forradalma elmaradt és a globális elitben hatalomra jutott ultra-parazita bűnözők igyekeznek megakadályozni (szervezetten és globálisan) azt, hogy mégis megtörténjen és elveszítsék miatta a privilégiumaikat. Egymáshoz kapcsolódó, de különböző témájú blogok útkereszteződése és gyűjtőoldala ez. A bloggerek részben azonosak, részben nem, de Aki talált használhatót és/vagy érdekeset az egyik blogban, az nagy valószínűséggel találhat hasonló szemléletű és jellegű tartalmakat a kapcslódó helyeken.
|