Őket kérte fel tranzakció-technológia fejlesztésre (csak a legnagyobbak közül) a HSBC, a Bank of China, a CITIGROUP, a China Merchants bank, a China Construction Bank, az Agricultural Bank of China - tíz év alatt a teljes kínai piac egyharmada - és pl. a Saudi Telecom is.
[A féleszű haverokká átszervezett magyar külügy ezt, a már negyedik generációs blog-öklendezésekben és óvodás anime gifekben is olvasható ("déli-afrikai", "afroeurázsiai kereskedelmi") fordulatot reagálta le az általa felfogható módon azzal a professzionálisan nagyívű diplomáciával, hogy 100 000 napos csibét és 30 000 keltető tojást adott el a világ legszegényebb vidékének, Eritreába. Azért tudnak villantani, ha akarnak és odateszik magukat, na.]
2009/2010-ben - egyebek mellett a 2008-as, világháborús összecsapástól és a globális világválságtól is ösztönözve - létrehozták a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) világpolitikai összefogását, hogy nyíltan és hatékonyan képviselje a "Nyugat" (ezen belül az angolszászok és legfőképpen az USA) világpolitikájával szemben az emberiség 40%-ának és a világ GDP 20%-nak a hatalmát. Bár a 2011-es "arab tavasz", a fukushimai katasztrófa és a görög-ciprusi összeomlás fordulatai nyomán a kelet-nyugati ellentétek tovább súlyosbodtak, a "Kelet" még 2012-ben is próbálkozott pl. az IMF és a Világbank átalakításával és megerősítésével, vállalva ezért egy akár 75 milliárd $-os áldozatot is. De a Nyugat kitartott (és a saját szakértőinek a vészjelzései ellenére a mai napig kitart) a keleti nagyhatalmak ordítóan hátrányos megkülönböztetése és igazságtalanul leszűkített szavazati joga mellett (pl. a világ második legnagyobb gazdaságának (Kínának) kevesebb szavazati joga van, mint pl. a Benelux államoknak, illetve Oroszországnak még annál is kevesebb).
Alapvetően érintette a tekintélyuralmi világrend és Kínai expanziójának a lehetőségeit, hogy 2013 elejére éppen pénzügyileg sikerült megroppantani a korrupcióba és más alvilági pénzügyekbe süllyedt Vatikánt és XVI. Benedek pápa lemondott. Oroszország maffiaállama a maradék együttműködés nagyobb részét is megszakította a Nyugattal és fokozta a nyugati, neonáci mozgalmak támogatását. A Nyugat jelentősen növelte az ukrán maffiának biztosított támogatást az orosz maffia terjeszkedésével szemben, beleértve a 2014-ben kirobbanó, orosz-ukrán háborúban való, nyílt közreműködést is. (Oroszország 2014 májusában indította be az EU által ihletett, de az EU elveit elutasító Eurázsiai Gazdasági Unió kezdeményezését, de ez a szakszerűtlen, kidolgozatlan, levegőbe álmodozó és legfőképpen tőkehiányos "projekt" eddig csak az Oroszországtól különösen függő Belorusszia, Kazahsztán és Örményország "érdeklődését" keltette fel. Jellemző, hogy maga Kína és pl. az EU (azon belül pl. Németország) egészen másként képzelik és habozás nélkül a saját ízlésük szerint szervezik ugyanannak az egyébként vitathatatlanul szükséges és időszerű, eurázsiai együttműködésnek a jövőjét.)
Az új kínai bank (az AIIB) az új, három kontinensre tervezett, kínai beruházás hasznát ígéri megosztani a csatlakozókkal az alapító befizetésekért cserébe.
A mai és a jövő háborúinak legfőbb tulajdonsága, hogy elsősorban a civilek pusztulnak bele. Még a pénzügyi világháborúval is így van, amelynek során a társadalom (elsősorban a középosztály) tartalékai rovására csapnak össze a tőke-koncentrációk a legfőbb hatalomért. A hitelbuborékok, a bank-stabilizációk, a bank-államosítások és a banki privatizációk, a pénzleértékelő pénznyomtatás, az elektronikus (példátlanul manipulálható és illékony) "tömegpénz" bevezetése de még a banki károsultak kártalanítása is (!) az elitek előnyeinek a növelésére és a különféle össztársadalmi tartalékok rovására (az alsóbb osztályok terhére) történik. Úgy üti egymást pl. a nyugati és a keleti gengszter-elit, hogy mindenfelé nő mindkét elit hatalma és a társadalmak roppanak bele az elitek "verekedésébe", a társadalmak szakadoznak szét miatta.
Nagyon fontos tudni, hogy a kölcsönöket jellemzően nem azok fizetik vissza, akik megkapják, mert a meghitelezett kínai vagy amerikai tőkét a kínai vagy az amerikai cégek kapják meg fizetségként mintegy "önmaguktól", miközben a hitelt felvevő ország társadalma fizeti meg azt, hogy a kínai vagy az amerikai pénzen a kínai vagy az amerikai cégek fontos vagy kevésbé fontos, de leginkább a kínai és az USA expanziónak hasznos fejlesztéseket valósítanak meg.
A tőkehitelezéssel hozhatók létre a további expanzió lépőkövei, de akkor is sikeres terjeszkedés, ha nem jön létre szinte semmi más, csak egy velejéig romlott, korrupt, hazaáruló, jól zsarolható és a hitelezőt engelmesen szolgáló maffia.
A korrupció éppen azért lett nemzetközi divat-téma, mert a hagyományosnak mondható, nyugati tőkeintervenciók mellett megjelenő és terjedő keleti tőkeintervenciók nyíltá és a nyugati élet részévé is tették a korrupciós intervenció jelenségét és jelentőségét. Nyílt titok lett, hogy az egymásra támadó államok nemcsak a hagyományosan kisléptékű (személyes és a zsebekben elférő) korrupcióval operálnak, hanem sokkal nagyobb mértekben alakíthatják a célbavett társadalom politikáját, érdekérvényesítő-rendszerét, erőviszonyait és idegrendszerét az alattomosan "olcsó" (viszonylag könnyen megszerezhető) tőkeinjekciókkal (egyfajta "kábítószerrel"), amikor pl. a könnyelműségbe, (egy látszólagos-félrevezető sikerességbe), a politikai kontraszelekcióba, a totális alkalmatlanságba és a teljes szétesésbe gyorsíthatják, korrumpálhatják a másik buta, alvilági elitjét és rossz irányba mozgó gazdaságát. Nemcsak az egy-egy döntéshozó megvásárlásával, hanem egyenesen a nyomásgyakorlásra képes, viszonylag szervezett társadalmi csoportok kollektív felvásárlásával, egy korrupciós fertőzés segítségével már rendszer-szinten rombolható le belülről az arra fogékony vagy csak gyanútlan, de immunreakcióra mindenképpen képtelen, ellenséges rendszer. A korrupció egy pénzügyi "biológiai hadviselés" eredménye is, egyfajta mesterséges fertőzés és járvány. A korrumpálás az egyik leghatékonyabb ostrom és befolyásszerzés, amit csak akkor ellenez egy intelligensebb hatalom, ha már a saját működéséről van szó. (Nem véletlenül küzd ellene pánikszerűen a saját térfelén a Nyugat, a korrumpálás professszionistája, hiszen jól ismeri ezt a fegyvert és jól tudja milyen szörnyű veszélyről van szó.
Izgalmas kérdés, hogy az új kínai bank is Kína célterületeinek (pl. az afrikai államoknak és/vagy a távol-keleti orosz régióknak) az elitjeit fogja korrumpálni vagy a korábbi próbálkozásaikhoz hasonlóan, ismét visszaüt a kísérletük és legfőképpen magát, a kínai elitet fogja korrumpálni.
A kínai külpolitikát - ugyanúgy, mint bármely más ország külpolitikáját - egyszerű megvadítani azzal, hogy túlterhelik belpolitikailag és ellenségképzésre, hamis "összetartásra", külpolitkai harciasságba csalják-kergetik a kétségbeesett vezetést. Minden állam belegyengül-belehal az elzárkózásba, de ha nyit a külső erők felé, akkor a külső erőviszonyok darálják be.
A nyugati tőke ereje még mindig a sokszorosa a keleti tőke erejének. A 21. század első évtizedében, Kína káprázatos GDP tündöklése mögött (és még a tőketranzakciók és a banki szolgáltatási eredemények mögött is) egy rafinált nyugati pénzügyi hadművelet és manipuláció is rejlik az ázsiai pénzügyiválság kirobbantásától a kínai gazdaság tőkével való (nagyon gyors) túlpumpálásán át a (nagyon gyors és irgalmatlan méretű) tőkekivonásokig, amelyek jelentősen tervezhetetlenné, kontrollálhatatlanná, robbanásveszélyessé tették a kinai gazdaság növekedéseit, aránytalanságait és a kínai belpolitikát. A teljes kínai gazdaságnál is gigantikusabb nyugati tőke (korrupciós megrontástól függetlenül is elementáris erejű) taszítását és rántását a kínai gazdaság sem képes másként kezelni, csak kétféleképpen: (1) a problémát exportálva, militarizálódva - és éppen ez történik, vagy (2) a problémát megoldva, fejlődve, valódi társadalmi összefogást vállalva - amitől azonban a természeténél fogva iszonyodik és amire végzetesen képtelen minden tekintélyuralmi rendszer.
Kínának gyakorlatilag minden nagyobb szomszédjával van pihentetett vagy éles határvitája és a kínai katonaság határprovokációi rendszeresek az égtáj minden irányában, a földön, a vizen és a levegőben. A kínai vezetésnek eredetileg, valóban az esze ágában sincs "klasszikus" háborút indítani, de nagyon komolyan "lökdösődik", fenyeget és militarizálódik. Hiába nyerhetné meg hosszabb távon a geopolitikai játszmát és a "békét", hiába szervezi a maga "békés" expanzióját, úgy látszik, hogy mégis az USA malmára hajtja a vizet és a túlfeszített-túrlerőltetett fejlesztéséivel és a türelmetlenségével vagy "polgárháborúba" sodródik (sokasodnak és súlyosbodnak a kínai társadalmi zavargások), vagy fegyveres konfliktusokba keveredik a szomszédaival.
BARAJU / blogika