2011
2011 március 11-én, helyi idő szerint 16 óra 46 perckor (közép-európai idő szerint 6 óra 46 perckor), Japán keleti partvidékén, a Tóhoku régióbeli Szendai várostól 125 km-re, az óceánban, 24 km mélyen a tengerfenék alól kirobban Japán történetének legnagyobb földrengése. A 9-es erősségű földmozgás a világtörténelem negyedik legnagyobb rengése a földrengés-mérések óta és egymagában annyi energiát szabadít fel, mint egy év alatt a világ összes földrengési energiájának az ötödrésze. A földrengéseket osztályozó skálán még elméletileg is csak a tájkép teljes megváltozását (9,1-9,9-es) vagy a kontinensek jelentős elmozdulását okozó rengések előzik meg (10-es).
A földrengést 10-15 méter magas szökőár követi kb. 55 perccel később. Több mint tízezer ember meghal vagy nyomtalanul eltűnik. 4,4 millió háztartás marad áram nélkül és 1,4 millió háztartás marad vezetékes víz nélkül. A szétzúzott és szétázott vagy elveszett ingóságok megatonnáin túl, utak, vasutak, hidak, gátak, kikötők, gyárak és városok mennek tönkre, tüzek ütnek ki és legalább két atomerőmű súlyosan megrongálódik. (Ugyanez az árhullám még Chilében is komoly károkat okoz.) A helyenként 10 km mélyen behatoló szökőár a történelem legsúlyosabb nukleáris balesetéhez vezet az óceán partjára épített Fukushima Daiicsi atomerőműben.
március 11.: Délután, 16 óra 46 perckor, percekig tartó, igen erős (másodpercenként 20 km/h gyorsulással megrántó) földrengés rázza meg a Fukushima Daiicsi (Fukushima I) atomerőművet. Az 1-es, a 2-es és a 3-as reaktorok automatikusan és azonnal megkezdik az önleállítást. A 4-es, az 5-ös és a 6-os reaktorok karbantartás miatt "nem működnek" ("őrlángon" üzemelnek).
55 percel később, az óceán felől egy 15 méter (öt emelet) magas hullámfal fut át akadálytalanul az erőmű partját védő (de a szakértői figyelmeztetések ellenére túlságosan olcsón és alacsonyra, maximum 5,7 méteres hullámok ellen épített) gátakon.
A cunami egyszerre zúzza szét az erőmű elsődleges és vészhelyzeti elektromos rendszerét. Leáll a vezérlés, az elsődleges hűtőrendszer, a szivattyúk, károsodnak az akkumulátorok, a mérőműszerek és a tartalék dízelaggregátorok is. A tengervíz több méter magasan elárasztja az erőmű alsóbb szintjeit. Lállnak az üzemzavari és tartalék-hűtőrendszerek. A fűtőelemekben a nukleáris láncreakció leállítása (fékezése) után is termelődő és jelentős mennyiségű hő kezelhetetlenül növekedik. A reaktorok pihenetető medencéiben tárolt, használt fűtőelemek hűtése megszűnik és a pihentető medencék vize elforr. Este, 20 óra 40-kor az 1-es reaktor hőmérséklete már 2 800 °C.
A szennyezett gőz kieresztését követően, délelőtt rendelik el a cunamival sújtott lakosság kitelepítését 10 km-es körzetből. Néhány óra múlva inkább 20 km-es körzetre növelik a kitelepítési övezetet. Délután nagy erejű hidrogénrobbanás történik az 1-es reaktornál, négyen megsérülnek és az épület felső része megsemmisül. (Az erőmű környékén élő dolgozók már az árhullámban veszteségeket szenvedett családjuk és elpusztult javaik miatt sem bírják a létbizonytalanságba borult és véget nem érő műszakot.)
A környékbeli kórházak (pl. okumai Futaba kórház) pánikszerű kitelepítése annyira kaotikus, hogy (a későbbi kormányzati vizsgálat és az akkor tudósító független újságírók szerint is) sok idős ember és súlyos beteg belehal a feltűnően rosszul szervezett evakuálásba.
1 órával a robbanás után a US NAVY az "Operation Tomodachi" ("Baráti Hadművelet") címen a fukushimai parthoz indítja a Csendes-óceánon szolgálatot teljesítő USS Ronald Reagan anyahajót informálódni és segíteni.
Maszataka Simizu a fukushimai atomerőművet is üzemeltető TEPCO elnöke elrejtőzik a nyilvánosság elől. Két hét után kerül majd elő egy kórházi igazolással, hogy a magas vérnyomása miatt nem lehetett elérni. Egy hónapon át, április végéig többször is beszélni akar a fukushimai prefektúra kormányzójával, de az nem fogadja és nem áll szóba vele, ami a Japán kultúrában különösen megalázó Simizura nézve.
Az 1-es, 2-es, 3-as magolvadással [piros]
és a 2-es, 3-as, 4-es robbanással és tűzzel [csillag].
Eleve "nem működött" a 4-es, 5-ös, 6-os [fehér].
Feltehetően megrepedt-kilyukadt az első négy.
Hűtőmedence-válság valamennyiben, de főleg az első négynél.)
március 14.: A 3-as reaktor magja is leolvad. A 3-as reaktorban is nagy erejű hidrogénrobbanás történik, ami megsemmisít a 2-es reaktor öt hűtőszivattyúja közül négyet. Nem sokkal később, délutánra a 2-es reaktor fűtőanyaga is leolvad. (A 2-es reaktor leolvadását gyorsította, hogy véletlenül kikapcsolnak egy légáramlásmérőt és az egyetlen üzemképes szivattyú is leáll.) A földrengés után 80 órával a Fukushima I komplexum valamennyi hűtőrendszere használhatatlan és mindhárom működő reaktorban (1-es, 2-es, 3-as) bekövetkezett a teljes magolvadás.
március 16.: A külföldi műholdak azt látják, hogy a 4-es reaktor ismét kigyullad, majd magától kialszik. A 4-es reaktor hűtőmedencéiből teljesen elforr minden hűtővíz és a használt fűtőelemek kritikus (izzó, repedező, kiemelhetetlenné váló) állapotba kerülnek. A 3-as reaktor épülete szintén kigyullad. Délután tovább növekedik a sugárzás 10 mSv/h-ra (a természetes és normális terhelés 2 mSv/év - amiből a 10 mSv egy egész testet átvizsgáló CT sugárdózisával egyenlő és ez itt óránként értendő), ezért egy egész órára minden munkát felfüggesztenek, és a katasztrófa során először, teljesen kiürítik az erőmű területét. A romos, lángokban álló, olvadozó erőmű elnéptelenedik.
Egy óra múlva az erőmű igazgatójának, Josida Maszao-nak a vezetésével egy 50 fős csapat tér vissza (a "Fukushimai Ötvenek") kimondottan öngyilkos küldetésre (ezt némelyikük meg is mondja a szeretteinek). Josida a központi utasítás ellenére tengervízzel kezdi hűtetni és fecskendőkkel locsoltatja a romokat és a berendezéseket, amivel bizonyítottan meggmentette Tokiót, Japánt és az egész Földet egy globális környezetszennyezés sokkal nagyobb katasztrófájától. Ettől kezdve azonban, a magasan szennyezett, több millió tonna hűtővizet figyelmeztetés nélkül visszaeresztik tengerbe, amelynek annyira megnő a radioaktivitása a partoknál, hogy a csupán három napig a helyszínen tartozkodó USS Ronald Reagan anyahajó radioaktívvá szennyeződik, egyetlen környező kikötő sem hajlandó beengedni az elkövetkező hetekben és 5500 főnyi személyzetéből sokan megbetegszenek (leukémia, agyrák, genitália-rák, egyéb dagantok, fekélyek, belső vérzések), 80 amerikai katona 1 milliárd $-os pert indít a TEPCO ellen, amiért eltitkolták a veszély nagyságát és adatokat tartottak vissza. Az amerikai anyahajó felderítésre küldött vadászgépei nem közelíthetik meg az erőművet, mégis annyira beszennyeződnek a repülés során, hogy a több repülő személyzet lábbelije és ruházata is magasan szennyezett lesz a gépek fémtestén keresztül.
x
100 μSv = 1 db mellkasi röntgen
2000 μSv = természetes, átlagos éves terhelés pl. Angliában
3000 μSv = 1 db mammográfiai vizsgálat
9000 μSv = a repülőgép személyzetek megengedett éves terhelése
10 000 μSv = 1 db CT vizsgálat az egész testen
20 000 μSv = az atomipari dolgozók megengedett éves terhelése
Megnövekedett rák-kockázat:
100 mSv (100 000 μSv) - 1000 mSv (1 000 000 μSv)
Nagyon magas rák-kockázat és akár halálos dózis:
2000 mSv (sugárbetegség) - 10 000 mSv (napokon belül halálos)
biológiai dózis mértékegysége: Sv (sievert)
1 Sv = 100 R = 1 rem
évi 2,5 mSv az átlagos és termépszetes dózis = 0,0025 Sv = 2500 μSv
évi 10 mSv az egészségügyi határ (10 000 μSv/év)
1Bq = 1 bomlás/sec
37 MBq = 1 mCi
1 Ci = 3.7 x 10(10) MBq
1 coulomb/kg = 3880 R (röntgen)
természetes és normális:
100 Bq/m3 belső térben és 10-20 Bq/m3 a szabadban
pl. az USA átlagos randon koncentrációja 37 Bq/m3
100 000 Bq/m3 sugárdózis bioterhelés = 137 csomag cigi /nap bioterhelés
Az új építőanyagok (ötvözetek, kőzetek) miatt ma már sokfelé magasabb az átlagos sugárzás-szint. Pl. az ékszerek is növelhetik az átlagos bioterhelést (pl. egy arany karikagyűrű akár 4 mSv/óra terhelést is jelenthet.)
Egy uránium bányász 6000 Bq/m3 terhelés mellett és 10 évig = majdnem biztos rákos megbetegedés.
Több, különböző, polgári légitársaság Japánt érintő járatainak útvonalát módosítják.
Az erőmű területén olyan magas a sugárzás, hogy 16-án, este ismét mindenkinek, még a legönfeláldozóbbaknak is el kell hagyniuk a komplexumot.
A háziállatokat és gazdasági állatokat sorsukra hagyják az evakuációs zónában. A lakosokat azzal az információval viszik el az otthonaikból, hogy rövid időn belül visszatérhetnek. Sok állat szomjan, illetve éhen hal. Nagy számú kutya, macska és marha szabadon kóborol a szennyezett térségben, mert senki sem foglalkozik veleük és hatóságok nem vadásszák le őket. Még a cunami utáni temetetlen emberi és állati tetemeket sem tudják mind felkutatni és összegyűjteni.
Két héttel a katasztrófa és az első adatok és számítások minimuma után, azonnal globális riadót és azonnali nemzetközi összefogást követelt szinte mindenki, aki nem állt az atomenergia-ipar közvetlen szolgálatában. Véleményük szerint az egész Földet és minden élőlényt fenyeget a baj és Japán biztosan képtelen egyedül megbírkózni a minden eddiginél sokszorosan súlyosabb ipari katasztrófával. A Nobel békedíjas és az évtizedek alatt talán az egyik legismertebb és legbefolyásosabb atomipari-ökológiai specialistává és atomipar-elenzővé lett Dr. Helen Caldicott szerint a fukushimai tagédia már első pillantásra is nagyobb mint Hiroshima, Nagasaki és Csernobil együttvéve, pedig még azok kártékonyságának sem látjuk a végét és a fukushimai válság minden nappal, órával és perccel csak növekszik. Caldicott szerint a fukushimai katasztrófa nem ért véget. Még évekig tart és senki sem tudja biztosan mekkora lesz a baj. Nincs kizárva, a legrosszabb, a földi élővilág döntő többségének tömeges és globális kipusztulása. Ez még néhány évig és eleinte észrevétlen is lehet, de 5-től 70 évig becsülhető lappangási időszak után az egész világra lecsap a rákos megbetegedések, a genetikai rendellenességek és a súlyos hiányosságokkal vagy egyenesen életképtelenül megszülető kisbabák robbanásszerűen globális tragédiája. A rendellenes születések száma Japánban és az USA nyugati partján máris növekedett. Caldicott hangsúlyozza, hogy Csernobilban csak egyetlen reaktormag olvadt le és csak 3 hónapig égett. Utána betemették, de így is megmérgezte Európa 40 %-át és a radioaktív szennyezés ott cirkulál a talajban, a vizekben, a táplálékláncban, a levegőben és megint a talajban, a vizekben, a táplálékláncban és megint a levegőben. Az európai élelem még évszázadokig fertőzött marad Csernobil miatt, de erről az európaiak bírnak tudomást venni a legkevésbé. A New York Academy of Scinence's jelentése szerint kb. 1 millió ember haláláéért felelős közvetlenül vagy közvetve a csernobili katasztrófa. (Az ausztrál és az amerikai szakértők kritikáit azzal hárítják el az európai atomipar védelmezői, hogy ezek csak olyan rémhírek, amelyek a kiélezett mezőgazdasági konkurenciaharc eszközei és az európai élelmiszereket és pl. borokat támadó szakvéleményeket fizetett bérencek írják. Közben azonban az európai szakértők is csöndes pánikban figyelik Ukrajnát. Az egyre gyakoribb európai erdőtüzekre tekintettel, egy atomipari szakértő nemrég arról beszélt a BBC-nek, hogy egész Európát egy újabb "Csernobil" fenyegeti, amennyiben az ukránok valóban erdőt telepítenek a katasztrófa helyszínén. Egy esetleges erdőtűz (pl. 2010-ben megtörtént) újra a szelekre bízná az eddig Csernobil környékén maradt, de már a földből felszívott radioaktív mérgeket.) Japánban 6 rektornál dől a sugárzás és legalább egy leolvadt reaktormag több mint egy éve akadálytalanul ég - [Caldicott ekkor még nem tudja, hogy 3 blokk olvadt le és a TEPCO annyira meg akarja szerezni a fűtőelmeket, hogy inkább hűtetlenül hagyják azokat izzani, de azért sem temetik be] -, ráadásul 6 kisebb és 2 nagy használt hűtőmedence is súlyosan megsérült, némelyik vészesen kiszáradt, pedig a sérült hűtőmedencék sugárzása lényegesen magasabb és veszélyesebb mint maguké a reaktoroké. A világ egyik megérdemelten sztárolt professzora, az amerikai japán Michio Kaku fizikus szerint a szakértők lélegzetvisszafojtva követik a japán kormány és az érintett cégek intézkedéseit. "Az emberiség most kétségbeesetten, 10 körömmel kapaszkodik a rendkívül súlyos helyzet szélén." "Nagyon valószínű" - mondja Kaku -, "hogy ez a csapás egyszer és mindenkorra kijózanítja az emberiséget, talán a nukleáris ipar és az uránium bányászat végét jelenti és talán a nukleáris fegyverekét is."Cézium-137 (30 éves felezési idő) és a Stroncium-90 (28,9 év felezési idő) nagy mennyiségben kerülnek a környezetbe. A plutónium (244-es/80 millió - 239-es/24 100 év felezési idővel) "beláthatatlan" ideig halálos. (Csernobilból (300 tonna rádiumnak megfelelő) [6 tonna uránoxid és más szilárd hasadási anyag]30 tonna Plutónium szabadult ki. A Japánból kiszabadult Plutónium-terhelést a pénzügyi pánik és "ellenérdekeltség" miatt egyszerűen nem mérik.) A kormányzatok, a nukleáris ipar és a befolyásuk alatt álló médiabirodalmak nemzetközi egyetértésben bagatellizálják, elhallgatják vagy tagadják a baj nagyságát. Folyamatosan.Világszerte. Szó szerint: "Nincs számottevő egészségügyi kockázat."
(Csernobilban 200 tonna urán és 1 tonna egyéb nukleáris anyag van (80%-ban plutónium). Csernobilnál egy egész új várost (Szlavutics) hoztak létre nemzetközi összefogással a környék emberi és környezeti rehabilitációjához. A mentesítési munkálatokhoz nemzetközi együttműködésben adták össze a pénzt és a technikát.)
A magyar wikipédia és a hivatlos info is "kizárólag hiteles tény"-ként bagatellizálja valemennyi veszélyt.
március 17.: Japán katonai helikopterek négy fordulóban próbálják tengervízzel megtölteni a hűtőmedencéket, de a szél elfújja a túlságosan messziről kioldott vizet. Közben megkezdik egy új eletromos vezeték kiépítését, amivel áramot kaphatna az erőmű az országos hálózatból. Az 50 fős csapat 30 tonna tengervizet juttat a 3-as reaktor épületébe tűzoltófecskendőkkel.
március 18.: Egy héttel a tragédia kezdete után először sikerül áramot juttatni a 2-es reaktor egyetlen működőképes hűtőszivattyújának. Az "Ötvenek" és a katonaság felváltva locsolja folyamatosan a 3-as reaktort és a hűtőmedencéket. Egyenesen a 3-as reaktortartályba is szivattyúznak tengervizet, de a hűtőmedencékben hűtés nélkül maradt fűtőelemek a legveszélyesebbek. A robbanások és a tüzek miatt nem lehet hozzáférni a 3-as és a 4-es rekatorok hűtőmedencéihez, ezért senki sem tudja, hogy mennyi és hány fokos hűtővíz van még bennük. Beindítják az 5-ös és a 6-os reaktorok dízelgenerátoros hűtését.
március 19.: Kiderül, hogy a 2-es és 3-as reaktormagok hermetikusan záró védőépületei valószínűleg megrepedtek. Tovább locsolják a tengervizet a reaktorokra és a hűtőmedencékre. Lehetséges, hogy a 4-es reaktor hűtőmedencéje is megrepedt. A 20 km-es körzetből kitelepített embereknek jódtabletta bevételét javasolják. Lebontják az 5-ös és a 6-os reaktorok tetejét, mert ott is hidrogénrobbanás fenyeget.
március 20.: Sikerül 36 °C-ra csökkenteni az eredetileg egyébként kikapcsolt 5-ös és 6-os reaktorok hűtőmedencéinek a hőmérsékletét.
március 21.: Sikerül az országos elektromos hálózatra kapcsolni az 5-ös reaktor hűtőrendszerét és a 4-es reaktor központját. Délutánra ismét elforr a 3-as reaktor hűtőmedencéjének a vize és sürgősen kiürítik az egész erőművet. Este a távolból észlelik, hogy a 2-es reaktor hűtőmedencéjének a vize is elgőzölög. Az erőmű területén tárolt, összes használt fűtőanyagnak több mint a fele szárazra kerül és hűtetlenül izzik.
március 22.: Az erőmű esőcsatornáinak tengeri kiömlő nyílásánál a radioaktív izotópok rendkívül magas szintjét mérik (pl. a jód-131 a megengedett határérték 126,7-szeresén áll). Az "Ötvenek" ismét munkába állnak, de éjjel ketten is megsérülnek és kórházba kerülnek áramütés miatt. Bekapcsolják a 3-as reaktor vezérlőtermének a világítását. A vezérlés halott.
március 23.: Minden reaktornál van az országos hálózatból származó áram. A 2-es blokk gőzölgő hűtőmedencéjét 18 tonna vízzel 41 °C-ra hűtik. A 4-es blokk hűtőmedencéjébe betonpumás teherautóval nyomják a tengervizet. Délután a 3-as blokknál ismét elpárolog a hűtővíz, ezért minden munkálatot leállítanak. Csak az 1-es és a 3-as reaktorok hőmérsékeletét tudják mérni és azoknál is csak a felszínit. Mindkét reaktor (1-es, 3-as) forróbb, mint a műszakilag tervezett és megengedett felső határ (302 °C), mert az 1-est csak 350 °C-ra, a 3-ast csak 305 °C-ra tudják lehűteni a fecskendőkkel. A 2-es reaktor turbinaházában óránként 500 mSv-re nő a sugárzás (az atomipari dolgozók megengedett éves terhelésének a 25- szöröse), ezért nem tudják kicserélni a hűtőrendszer hibás alkatrészeit. A tokiói ivóvízben a csecsemők számára megengedett érték kétszeresére nő a radioaktív jód mennyisége. [A jód-131 csak a 8 napos felezési idő végéig mérgez, ha nem kap utánpótlást.]
március 24.: Vízáteresztő ruhában küldenek három munkást a 3-as reaktor turbinaépületébe, a 15 cm mély radioaktív vízbe, kijavítani a hűtőrendszert. A ruházatuk térdig átázik és boka alatt 2-6 Sv sugárterhelés éri őket (2 Sv már súlyos - rákodással járó - sugárbetegség és a 10 Sv már biztos halált jelent napokon belül). Két munkásnak szabályosan megégnek a lábai a vízben. A dózismérőjük szerint 170-180 mSv sugárterhelést kaptak az egész testükre (ami az atomiparban megengedett éves terhelés kilencszerese és a majdnem biztos rákosodás kockázatát jelenti).
március 25.: Elendelik az erőmű 30 km-es körzetének az evakuálását. A 3-as blokknál megkezdik az édesvízes hűtést, hogy a berendezések ne korrodálódjanak jobban a tengervíztől és később még fel tudják használni azokat. Az 1-es és 2-es reaktorok turbinaházaiban is megjelenik az erősen radioaktív víz.
március 26.: A 2-es blokkba is édesvizet pumpálnak. Mind a négy (1, 2, 3, 4) reaktor turbinaházaiban magasan áll az erősen radioaktív víz (40 - 180 cm). A fukushimai partoknál az óceán radioaktív jód tartalma a megengedett 1250-szerese.
március 27.: Megkezdik az erősen szennyezett radioaktív víz kiszivattyúzását az 1-es blokk turbinaházából, de leállnak, mert nincs elég tartály. A 2-es reaktor turbinaházában 1 Sv/h lett a sugárzás, azért azonnal kiürítik az egész erőművet.
március 28.: A 2-es reaktor mellett, az egyik kábelalagútban is megjelenik az 1 Sv/h-nál is sugárszennyezettebb víz és az erőmű területén mindenfelé plutónium-szennyezést mérnek. A japán kormány bejelenti, hogy csupán egyetlen magolvadás történt és az is csak részlegesen (a "2-es").
március 29.: Elkészül a vezetékes-édesvizes hűtés rendszere az 1-es, 2-es és a 3-as reaktorokhoz. Leállítják a tűzoltófecskendezést. A hűtőmedencéket továbbra is betonpumpáló teherautókkal locsolják.
március 30.: A TEPCO bejelenti, hogy 4 reaktor végleg tönkrement és nem lesznek kész a mentesítéssel heteken belül. A japán kormány szerint a többi reaktort sem indíthatják újra egy darabig, de csak a társadalmi ellenkezés miatt.
március 31.: A fukushimai partoknál az óceán radioaktív jód tartalma tovább nő és a megengedett 4385-szöröse.
2 héttel a Fukushima-Daiichi komplexum környékén bekövetkezett 2011 március 11-i világkatasztrófa után, vagyis a reális kárfelmérés és az első számítások minimuma után, azonnal globális riadót és azonnali nemzetközi összefogást követel szinte minden szakértő, aki nem állt az atomenergia-ipar szolgálatában. Véleményük szerint a baj az egész Földet és bolygó szinte valamennyi élőlényét fenyegeti és Japán biztosan képtelen egyedül megbírkózni a minden eddiginél sokszorosan súlyosabb ipari katasztrófával. A Nobel békedíjas és az évtizedek alatt talán az egyik legismertebb és legbefolyásosabb atomipari-ökológiai specialistává és atomipar-elenzővé lett Dr. Helen Caldicott csak az egyik szószólójuk. Caldicott szerint a fukushimai tagédia már első pillantásra is nagyobb mint Hiroshima, Nagasaki és Csernobil együttvéve, pedig még azok kártékonyságának sem látjuk a végét és a fukushimai válság minden nappal, órával és perccel csak növekszik.
Caldicott szerint a fukushimai katasztrófa nem ért véget. Még évekig tart és senki sem tudja biztosan mekkora lesz a baj. Nincs kizárva, a legrosszabb, a földi élővilág döntő többségének tömeges és globális kipusztulása. Ez még néhány évig és eleinte észrevétlen is lehet, de 5-től 70 évig becsülhető lappangási időszak után az egész világra lecsap a rákos megbetegedések, a genetikai rendellenességek és a súlyos hiányosságokkal vagy egyenesen életképtelenül megszülető kisbabák robbanásszerűen globális tragédiája. (Egy évvel később a rendellenes születések száma Japánban és az USA nyugati partján is növekedett.)
április 2.: Egy 20 cm-es rést találnak a 2-es reaktor beton védőfalán, amin keresztül erősen sugárszennyezett víz folyik az óceánba.
április 3.: A fukusimai atomerőműben senki sincs közvetlen életveszélyben - közli a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója. A TEPCO-tól származó információk szerint eddig 17-en kaptak 100 mSv-nél nagyobb, de 250 mSv-nél kisebb terhelést. Nem igaz, hogy sérült a 2-es reaktor, csupán egy kábelalagút falán tátong az a repedés, amelyből sugárszennyezett víz áramlik a Csendes-óceánba. A repedést egy különleges műanyagporral próbálják betömni, egyelőre sikertelenül. Rövidesen festékkel jelölik meg a vizet, hogy megtudják, pontosan honnan kerül a víz a kábelcsatornába. A tengervíz élővilága nincs veszélyben, sőt akkor sem pusztul el az élővilág, ha a víz szennyezettsége hónapokon át nem csökken - írja a magyar "atomipari igazgató".
A "311"-es katasztrófa napjaiban a környékbeli kórházak sok betege halt meg azért, mert nem volt elég körültekintő és szervezett a polgári védelem, az evakuálás és a hadsereg fellépése. Több japán újságíró szerint az evakuálás gyakorlatilag végzetes volt az öregekre és a betegekre. Később egy kormányzati kárjelentés is megerősíti ezt. balra: evakuációs káosz után az okumai Futaba kórháznál. |
április 6.: Sikerül betömni a 20 cm-es rést a 2-es reaktor védőfalán.
április 7.: Egy 7,1-es földrengés rázza meg Japán északi részét. A fukushimai erőművet azonnal kiürítik.
április 8.: A TOSHIBA cég bejelenti, hogy 10 év alatt le tudja szerelni a reaktorokat. (A Three Mile Island-i atomerőmű-baleset után 14 évre volt szükség egy hasonló művelethez.)
április 10.: Kan Naoto japán miniszterelnök elismeri, hogy eddig gyakorlatilag eltitkolták és az érintett, szomszédos országokat és a halászflottákat sem értesítették, hogy az eltelt egy hónapban folyamatosan radioaktív vizet engednek az óceánba.
április 11.: Ismét egy 7,1-es földrengés rázza meg a térséget. Elrendelik a cunamiriadót. A japán kormány sugárveszélyes és zárt területté nyilvánítja az erőmű 30 km-es körzetét. A Hokkaidoi Egyetem professzora, Tadasi Narabajasi elsőként hangsúlyozza azt a katasztrófával kapcsolatban, hogy "emberi mulasztások" okozták, illetve a felelősök megbüntetése és esetleges eltávolítása után megbízhatónak számít a japán atomipar. Ez az "egyedi bűbak"-elmélet lesz a Kan Naoto kormány kommunikációja is. A jápán hatóságok és vezetés részéről senki sem beszél a japán atomipar súlyos és rendszer-szintű hiányosságairól, ahogyan a fukushimai katasztrófa valós méreteiről sem.
Több mint egy éve 6 rektornál dől a sugárzás és legalább egy leolvadt reaktormag akadálytalanul ég, ráadásul 6 kisebb és 2 nagy hűtőmedence súlyosan megsérült, némelyik vészesen kiszáradt, pedig a használt fűtőelemek sérült hűtőmedencéinek a sugárzása lényegesen magasabb és veszélyesebb mint maguké a reaktoroké.
május 15.: A TEPCO beismeri, hogy a 2-es és a 3-as reaktortartályok két hónapja (kezdettől) sérültek és a beszivattyúzott, több ezer tonna hűtővíz nagy része kiszivárgott (kifolyt).
200 japán nyugdíjas jelentkezik a TEPCO-nál, hogy inkább őket küldjék a sugárszennyezéstől veszélyes-halálos területekre és ne a fiatalokat.
június 6.: A TEPCO tagadja az "emberi mulasztást", de belső informátorok miatt ekkor tudódik ki, hogy a cégvezetés tudatában volt a tengerparti erűmű-építés fokozott kockázatának és a partvédelmi rendszer elégtelenségének, mégsem tettek semmit. Tudták, hogy a "cunami = reaktor leolvadás".
A japán kormány közli, hogy csak az egyik reaktor lyukadt ki (olvadt le), és csak abból szivárog folyamatosan a beleszivattyúzott hűtővíz.
Az 54 japán reaktorból 50-et leállítanak, majd energiahiány miatt 2 rekatort ideiglenesen újraindítanak.
július 19.: A kormány betiltja a fukusimai tartományból származó marhahús forgalmazását, de pl. a halak forgalmazása még mindig korlátlan, pedig egy kiotói szakértő szerint azok a megengedett cézium szint harmincszorosát tartalmazzák.
július 25.: Kb. 4 tonna magasan sugárszennyezett marhahús van a japán piacokon országszerte és legalább 58 farmon 2 600 marha lett sugárszennyezett.
A természeti csapásoknak (pl. földrengéseknek és tájfunoknak) a világon leginkább kitett országban, Japánban nem volt és még a tóhokui-fukushimai tragédia után négy és fél hónnappal sincs központi sugásrszennyezés-ellenőrző, adatgyűjtő, koordináló és katasztrófa-kezelő szerv. Az önkormányzatok és a civil önkéntesek maguk végeznek méréseket olyan eszközökkel, amilyeneket találnak. Az Atomenergia Intézet munkatársai egyszerűen nem tudják, hogy miért növekszik egyre a sugárszennyezettség.
Japán legnyugatibb részein is megjelent a kiszabadult cézium pl. a rizsben és a tejben is - 3-5.5 Bq/kg (kb. 30-50-szerese az elfogadhatónak). Tokióhoz közel, 178 km-re Fukushimától 13 200 Bq/kg.
A TEPCO ugyanabban az időben és ugyanarra a helyre sokkal alacsonyabb sugárszennyezettséget (csak 9,4 μSv/h-t) jelent, mint a civil mérések (106.87 μSv/h ). Egy japán újságíró az elképesztő 989 000 Bq/kg sugárterhelést mérte egy közeli és működő ("normális" tanévre utasított) iskola halljában.
A TEPCO cég [Fukusima 1 (6 db reaktor), Fukusima 2 (4 db reaktor), Kasivazaki-Kariva - a világ legnagyobb atomerőmű komplexuma - (7 db reaktor) elveszíti a vállalati értékének a 93%-át. Osima Kenicsi, a kiotói Ritsumeikan egyetem közgazdászprofesszorának a TEPCO cég pénzügyi kimutatásain alapuló számításai szerint, a fukusimai baleset költségei (kb. 25 000 milliárd Ft) meghaladhatják a TEPCO minden eddigi teljes atomipari nyereségét (kb. 9000 milliárd Ft) és az általuk termelt atomenergia egyébként is drágább mint a más, alternatív villamosenergia. Az Osima által vizsgált 38 éves időszakban egy kilowattóra nukleáris energia előállítása – a radioaktív hulladék kezelésének költségeit, illetve az erőműveknek helyet adó önkormányzatoknak fizetett összegeket is figyelembe véve – átlagosan 11 jen (25 forint) volt, míg ugyanez a hő- és vízenergia esetében tíz (23 forint) illetve hét jenbe (16 forint) került.
Kitudódik, hogy a TEPCO már 2002-ben talált repedéseket a Kasivazaki-Kariva komplexum létesítményein, de meghamisította az adatokat. A Kasivazaki-Kariva reaktorait így is le kellett állítani 2007-ben egy 6,8-as földrengés okozta károsodás miatt.
Egy kormánybizottság jelentéséből kiderül, hogy a TEPCO személyzeti költségei (kifizetései) sokkal magasabbak, mint más vállalatoknál. Kiderül, hogy a TEPCO már egy évtizede túlszámlázza az áramot és így nettó 8,2 milliárd dollárt szerzett jogosulatlanul. A jelentés kövtekezmények nélkül marad.
augusztus 26.: Hajnalban Kan Naoto japán miniszterelnök - mérnök, buddhista és volt civil aktivista - bejelenteti, hogy lemond a balközép Japán Demokrata Párt (PDJ) pártelnöki tisztségéről és alig több mint egy év (2010. június 8 - 2012. augusztus 30.) után távozik a kormány éléről. Utóda Noda Josihiko (PDJ).
szeptember 6.: Az ipari miniszter bejelenteti, hogy az ország fokozatosan lemond az atomenergiáról és megkezdték az atomerőművek kikapcsolását. (2012 márciusában áll le a világ legnagyobb atomerőművének [Kasivazaki-Kariva] az utolsó blokkja is.)
A világ egyik megérdemelten sztárolt professzora, az amerikai japán Michio Kaku fizikus a WTC lerombolásának 10. évfordulóján adott tévéinterjúja szerint (2011.09.11.) a szakértők lélegzetvisszafojtva követik a japán kormány és az érintett cégek intézkedéseit. "Az emberiség most kétségbeesetten, 10 körömmel kapaszkodik a rendkívül súlyos helyzet szélén." Nagyon valószínű - mondja Kaku -, hogy ez a csapás egyszer és mindenkorra kijózanítja az emberiséget, talán a nukleáris ipar és az uránium bányászat végét jelenti és talán a nukleáris fegyverekét is.
Cézium-137 és Stroncium-90 radioaktív mérgek nagyjából 600 évig gyilkolnak. A plutónium félmillió évig. (Csernobilból 30 tonna plutónium szabadult ki. A Japánból kiszabadult Plutónium terhelést a pénzügyi pánik és a rövidlátó, de annál erősebb ellenérdekeltségek miatt még fel sem mérték tisztességesen.)
Fukushima tartomány menekültjei vonakodnak hazatérni, mert félnek a sugárzástól. Hat településen annyira kevés gyermeket iratnak az iskolába, hogy az iskolák bezárása fegyeget. A falvak újratelepítése egyelőre sikertelen.
Elfogytak a fukushimai munkások. 167-en már az egész várható életükre megengedhető dózist megkapták. Az aktív munkások csak akkor tudnának többet dolgozni, ha többen lennének és gyakrabban válthatnák egymást, de egyre kevesebben vannak. A beígért, napi 100 dolláros fizetés is kevés a halálos kockázathoz.
Október végén a levegőbe jutott radioaktív anyagok mennyiségét váratlanul az eddigi becslés kétszeresére valószínűsítik a külföldi (a Föld egészen távoli pontjain is jelző) érzékelők adatai miatt. Kiderül, hogy a japán kormány egyáltalán nem vette figyelembe a tenger felé kiszökött szennyeződést.
december 5.: Nagy mennyiségű radioaktív víz kerül az óceánba.
december 20.: Közel 10 hónap után elérik végre az 1-es, 2-es, 3-as és 4-es reaktorok "hideg leállását" (vagyis inkább a folyamatos külső hűtöttségüket). Megérkezik az a két új robot, amit a Chiba University mérnökei készítettek a fukushimai munkálatokhoz az első és az összegabalyodott kábelekben elakadt felderítő robot helyett, hogy bejusson végre és méréseket végezzen, videofelvételeket készítsen a 2-es reaktorban.
A közös ünneplésre másodszor engednek be újságírókat az erőmű területére a baleset óta. Az újásgírókat szállító buszban 1,5 mSv/h (kb. egy átlagos éves terhelés) szintre ugrik a sugárzás, amikor elhaladnak a 3-as reaktor épületénél.
A TEPCO 17%-os, 2012 áprilisától kezdődő áremelést jelent be a vállalati ügyfelek rovására, de a tiltakozás ellenére is eltitkolja a díjszabás szempontjait.
2012
TEPCO vagyok, hazug és globálisan közveszélyes
Az 54 db japán reaktorból már csak 2 db üzemel, mert a kötelező karbantartási szünet után 4 blokknak félnek kiadni az indítási engedélyt (Japán különböző pontjain vannak, nem Fukushimában.)
Mijagi prefektúra kormányzója elmondja, hogy 19 évnyi kommunális szemét mennyiségével azonos (15,67 millió tonna) hulladéktömeget kell kezelniük és naponta 1000 ember dolgozik csupán a szétválogatásán. Egyedül Iszonomaki városa mellet egy 20 méter magas szeméthalom vár eltakarításra. A munkásoknak csöveket kell szúrniuk a szemétbe, hogy a szerves anyagok bomlásából felszabaduló metán eltávozhasson, de így is fokozottan tűzveszélyes és robbanásveszélyes a szeméttenger. Az árhullámban megrongálódott épületek bontása még országszerte folyamatban van, de már 25 millió tonna építési törmeléket gyűjtöttek össze, aminek csak a 40%-a került átmeneti tárolókba és aminek csak a 6%-át semmisítették meg. 28 millió m3, odébb hordott, sugárszennyezett talaj vár tartós elhelyezésre.
A terjedő radioaktivitással kapcsolatban már a japánok szerint is nagyobb a baj, mint az egykori háborús atomcsapások után. A volt japán miniszterelnök csatlakozik a minden idők legnagyobb tokiói tömegtüntetéséhez az atomipari felelőtlenség, a félrevezetés, valamint a sugármentesítést ígérő, de azt mégsem vállaló kormányzati politika ellen. (A kormány retteg a sugármentesítés költségeitől és a jelentős erőművek nélkül maradó Japán gazdaság energia-áraitól és a gazdasági bukástól.) Hónapok óta egymást érik a több tízezres tüntetések és az országosan növekvő pánik nyomására a japán kormány törvényben szigorítja az atomipari biztonsági előírásokat. A TEPCO válaszul arra kötelezi a radioaktív romok között botladozó alkalmazottait, hogy sugárvédő burkolattal takarják le a személyi dózismérőjüket (Az érintettek vallomása alapján szó szerint: "De úgy ám, hogy senki se vegye észre!"), különben kirúgják őket és nem kapnak pénzt a halálzónában végzett munkáért. Naponta újabb szörnyűségek és állami-vállalati mulasztások derülnek ki és japán újságírók egy elszánt csoportja a növekvő tüntetéseken és az interneten küzd a nyilvánosságért. A romok közül a levegőbe emelt és ott himbálódzó fűtőelem képei után TEPCO mindenféle fényképezést betiltott a katasztrófa helyszínén. A kimentett fűtőelemeket a technológiai előírások ellenére napokig nem helyezték biztonságos medencékbe, hanem speciális edényekben égtek tovább és a TEPCO szerint biztonságosak, mert "nagyobb sérülés nem látszik rajtuk" ("Nagyobb"!). Hajszálrepedésekről és felmérhetetlen technológiai kockázatról sem a japán kormány sem az atomipari komplexum nem beszél. (Az új és a használt fűtőelemek különböző szempontból különösen veszélyesek.)
Üzleti vezetők japán szerte tiltakoznak a TEPCO által 2012 áprilistól bevezetni tervezett 17 %-os áremelés ellen, mely a vállalati ügyfeleket érintené. A közüzemi szolgáltató ravaszul elhallgatja, hogyan számította ki az áremelés mértékét, illetve azt, hogy milyen költségcsökkentő lépéseket tett. Egy kormánybizottság tavaly nyáron rámutatott, hogy a TEPCO személyzeti költségei jelentősen magasabbak, mint a többi szektor szereplőié. Ezen felül egy (az év korábbi szakaszában lefolytatott) kormányvizsgálat feltárta, hogy a társaság több mint egy évtizede túlszámláz a fogyasztói részére, mely kb. netto 8,2 milliárd USD összeget jelent. Mivel a TEPCO lényegében monopolhelyzetben van a régióban, így számos vállalat számára igen korlátozottak az áramvásárlási lehetőségek.
A tavaly márciusi nukleáris katasztrófa óta a média képviselőinek mindössze most másodszor engedtek belépést a sérült Fukusima Daiicsi erőműbe. A látogatók folyamatosan fennálló, kiterjedt károkat és rendkívül magas sugárzásszintet tapasztaltak majdnem egy évvel a válság kirobbanását követően. Az erőmű vezetője elnézést kért az erőműben bekövetkezett katasztrófáért és az ismétlődő üzemzavarokért, amelyek során egyébként több alkalommal radioaktív víz szivárgását is tapasztalták. Az újságírókat szállító buszban a 3-as reaktor közelében a sugárzási szint elérte az óránkénti 1500 mikrosievertet.
Fukusima prefektúrabeli tisztviselők jelentették, hogy az iskolai beiratkozások száma hat községben visszaesett. Mindez megkérdőjelezi a nukleáris katasztrófát követően evakuált városok és községek újra benépesítését célzó tervek megvalósíthatóságát, illetve sikerességét. A szülők vonakodnak visszatérni otthonaikba, mivel aggódnak a sugárzásszint miatt.
Albert N. Stubblebine az USA hadseregének nyugalmazott tábornoka - a nemzetközi szakértők többségével egybehangzóan - azt javasolja, hogy a csernobili szarkofághoz hasonlóan mielőbb be kellene temetni a fukushimai romokat, hiszen bármelyik pillanatban tovább romolhat a helyzet pl. egy újabb földrengés nyomán, ami Japánban nemhogy ritka, hanem garantált. A japán kormány és a TEPCO azonban határozottan elutasítja a betemetést.
április 10.: A magyar atomipari szakértők szerint: "Nincs számottevő egészségügyi kockázat." Egy friss magyar blog szerint túlságosan elhallgatjuk az atomipari katasztrófa pénzügyi kockázatait és terheit. "Közismert, hogy meghalt 16 000 ember, több százezren elveszítették az egzisztenciájukat, na de senki sem beszél azokról a milliókról, akik a megtakarításaikat veszítették el." Egyértelműen a jó szándék vezeti a színvonalas írás szerzőjét [Dallos György, a Greenpeace International vezető energetikai befektetési tanácsadója], amikor a befektetők pénztárcáját igyekszik meghatni. "Az atomipari befektetések "mérgezőek", "különösen kockázatosak és drágák", ezért többé nem kívánatosak. És sorolja a csillagászati veszteségeket és költségeket, amelyek akár a magyar gazdaság egész éves összteljesítményével is egyenlő lehet (ami akkor is nagyon sok, ha tempósan hanyatlik). A kommentek döntő többsége azonban az összeforrott - már a dunai vízi erőmű környezetbarát megbuktatásánál összeforrott -, magyar, atomipari propaganda tömegterméke.
június 14.: Három japán város hamvasztójában már végzik a teszt égetéseket. Kitakyushu város nyugati felében (a hamvasztó közelében) legalább heten betegednek meg váratlanul az Ishinomakiból származó radioaktív szemét elégetése után (2012.06.14.). Shimada városban szélsőségesen megnőtt a radioaktivitás (egy iskola földszintjén eredetileg 1 970 Bq/kg volt, de 128 000 Bq/m2 lett) miután 10 tonna, Fukusimából származó szemetet égettek el a helyi hamvasztóban. Megnőtt a por cézium és a stroncium szintje is (2012.07.01.). Akita városban a hulladékégető 9 munkása került kórházba a 272 tonna Nodamurából származó radioaktív szemét hamvasztása után. A visszamaradt és kitakarított konténerek közvetlen sugárzása 48.86 μSv/h, miközben 1 méterre a konténertől csak 2.02 μSv/h a sugárzás. Senki sem tudja, mi lehetett a konténerekben, de szerény becslés szerint is több ezer Bq sugárterhelést jelenthetett (2012.07.10.).
július 21.: A GEOMAR (Helmholtz Óceánkutató Központ, Kiel) német kutatói Európa vezető, de talán az egész világ egyik legrangosabb tengerkutatóinak számítanak. Az világtengerek kémiai, fizikai, biológiai és geológiai folyamatait vizsgálják, tekintettel a tengerfenékkel és az atmoszférával való kölcsönhatásaikkal együtt. Egy szabatos előrejelzést publikálnak a fukushimai radioaktivitás (cézium-137) pacifikumi elterjedéséről és a globális katasztrófáról 2021-ig.
A kormányzatok, a nukleáris ipar és a befolyásuk alatt álló médiabirodalmak nemzetközi egyetértésben bagatellizálják, elhallgatják vagy tagadják a baj nagyságát. Folyamatosan. Szó szerint: "Nincs számottevő egészségügyi kockázat." (Pl. az ausztrál és az amerikai szakértők Csernobil-kritikáit is azzal hárítják el az európai atomipar védelmezői, hogy azok a kiélezett mezőgazdasági konkurenciaharc propaganda eszközei, hogy az európai élelmiszereket és pl. borokat az irányított szakvéleményükért fizetett bérencek rágalmazzák, támadják. Közben azonban az európai szakértők is csöndes pánikban figyelik Ukrajnát és az egyre gyakoribb ukrajnai erdőtüzekre tekintettel, egy európai atomipari szakértő arról beszélt a BBC-nek nemrég, hogy egész Európát egy újabb "Csernobil" fenyegeti, amennyiben az ukránok valóban erdőt telepítenek a katasztrófa helyszínén. Egy esetleges erdőtűz újra a szelekre bízná az eddig Csernobil környékén maradt, de már a földből felszívott radioaktív mérgeket.)
A nyugat vezető államai és főként az európaiak - mintha csak előre látták volna a katasztrófát - néhány évvel korábban, váratlanul elhatározták az atomerőművek mielőbbi bezárását. A fukushimai csapás "túlélése" után azonban többen máris újabb indításokat terveznek.) Mindemellett világszerte kampányszerűen szaporodnak az egyetemi-szakértői előadások az atomerőművek drágaságáról. A General Electric - tekintettel a mérnökeire és a társadalmi beágyazottságára - közleményt adott ki az atomipartól való eltávolodásáról.
A világ legnagyobb tengeri hadgyakorlata a RIMPAC. 1971 óta rendezik meg, két évente, Hawaii környékén. 2012-ben június 29-én kezdődött és augusztus 3-ig tartott, 22 nemzet részvételével (első esetben Oroszországgal együtt, de Kínát továbbra is kihagyták). 42 hajó, 200 repülőgép, 6 tengeralattjáró és 25 000 katona, beleértve a USS Nimitz anyahajó teljes csapásmérő csoportját. A tesztek során a "zöld flotta" program keretein belül 12 millió $ értékben 450 000 gallon bioüzemanyagot is elhasználnak, ami a történelem eddigi legnagyobb bioüzemanyag vásárlása és egyszeri elfogyasztása - bár ez csak a fele a "környezetbarát hadgyakorlat" aktuális üzemanyag szükségletnek (a 900 000 gallonnak).
Első esetben, 2012-ben katasztrófavédelmi feladatokat is végrehajtanak a résztvevők. Minden valószínűség szerint megmérik, hogyan árasztja el a Csendes óceánt és az egész világot a Fukushimából megállás nélkül szivárgó radioaktivitás, pl. a halálos Cézium-137. Könnyen lehet, hogy Oroszországot is csak azért voltak kénytelenek bevonni a hadgyakorlatba, hogy a mérések az orosz felségvizekre kiterjedően is egységesek és átfogóak legyenek. Közös érdek.
Nem zavarta meg az együttműködést, de talán a méréseket sem, hogy ezalatt a Kuril szigetek északi végénél, az orosz felségvizeken zuhant le egy amerikai F-16-os. A pilóta még időben katapultált és csak 5 órát ázott a radioaktív óceánban, mire a japán Hokku Maru halászhajó felvette a fedélzetére és elidult a nyílt óceán felé, hogy a túlélőt átadja egy amerikai hadihajónak. Az orosz parti őrség hivatalos jelentése szerint az F-16-os lezuhanása teljes mértékben "környezetbarát", "még egy olajfolt sem maradt utána", "nem jelent ökológiai terhelést". Az F-16-os állítólag a japán Misawa légibázisról próbált eljutni Alaszkába.
Eiji Oguma (a Keiô University történész professzora és a vita moderátora) a megnyitó beszédében a japán történelemben egyedülállóan erős, spontán társadalmi összefogást hangsúlyozta - ami nagy szó, mert a japánoktól egyáltalán nem áll távol a politikai aktivitás és az összefogás sem.
A vita közvetlen tárgya a leállított japán atomerőművek újraindítása. Az újraindításokat szervezetlenül is százezrével ellenzők tömegtüntetései gyakorlatilag állandósultak a miniszterelnöki hivatal előtt. 11 demokrata politikus nézett farkasszemet a 11 aktivistával, de részt kapott a vitában egy hivatásos atomipar-ellenző szakértői csoport is, amely már hosszú ideje küzd az atomipar lecseréléséért (a Zero Nuclear Power Group).
Japán civil aktivisták kérdéseket tettek fel egy nyilvános képviselőházi meghallgatáson az atomiparral és a fukushimai katasztrófa kezelésével kapcsolatban. Az aktivisták hangsúlyozták, hogy azért növekszik a társadalmi felháborodás, mert a katasztrófa következményeivel kapcsolatban a politikai elit nem törődik a közakarattal és döbbenetes módon, mintha éppen a szakszervezetek által a hatalomba segített Demokrata Párt fogná fel a legkevésbé a jelenség jelentőségét.
Az atomipar ellenzőit bevallottan sokkolta hogy a hatalom leplezetlenül és szemtelenül félresöpri a közakarat tömeges és spontán megnyilvánulásait. Az aktivisták szerint politikai elit nem mutat együttérzést sem a 160 000 kitelepítetten rettegő emberrel, sem a támogatóik nagy tömegével. Kan a demokrata párt exminiszterelnöke (japán miniszterelnök a katasztrófa bekövetkezésének idején) csatlakozott a tüntetőkhöz és figyelmeztette Noda miniszterelnököt az új kormánnyal szemben növekvő indulatokra, sikertelenül. A vitán résztvevő politikusok a nyílt felszólítás ellenére sem merték nyíltan vállalni az atomipar jövőjével kapcsolatos személyes véleményüket. Az amatőr aktivisták közül többen sírva fakadtak elkeseredésükben a képmutató találkozó után.
augusztus 2.: A japán miniszterelnöki hivatalnál tüntetőkre, de még a járókelőkre is megerősítet rendőri ellenőrzés csap le (tömeges igazoltatások, motozások). A rendőrök fellépése hangsúlyozottan tiszteletlen és támadó.
augusztus 3.: Oszaka város megegyezik Iwate tartománnyal a radioaktív (maximum 36 000 tonna és nem gyúlékony) szemét befogadásában és elhelyezésében. A hulladékot tengeri úton szállítják át Iwate tartományból Oszaka hamvasztó üzemébe, majd az Oszaka Öböl egy mesterséges szigetén helyezik el a város területén belül. Novemberre tervezik a teszt égetést, de csak 2013 februárban végzik el a teljes hamvasztást. Civilek tiltakoznak a meggondolatlan hamvasztások és a radioaktív szennyezés elterjesztése ellen és aláírásokat gyűjtenek az oszakai égetés ellen.
augusztus 12.: A Tokió környékéről gyűjtött talajmintákra helyezett selyemhernyók 95%-a két héten belül megdöglik, a maradék 5% abnormálisan hatalmasra nő. A selyemhernyók kontrollcsoportját (az alfa sugaraktól védő) papírba és műanyagba csomagolva helyezték ugyanarra a talajra és a 90%-uk még mindig él. (A kísérletet 2012 június 4-én kezdték el a japán környezetvédők.)
http://index.hu/tudomany/kornyezet/2012/08/14/mutans_lepkeket_talaltak_fukusimaban/
augusztus 19.: A hivatalos verzió szerint ekkor fedezik fel, hogy az erőmű területén halmozódó sugárszennyezett víz akadálytalanul ömlik az óceánba. Ezt majd augusztus végén ismeri be a TEPCO és a kormány, de már augusztus eleje óta kiszivárgott, hogy egy titkos szakértő vélemény szerint naponta 300 tonna magasan szennyezett hűtővíz folyik a tengerbe. Az erőmű területén mindenfelé hatalmas tócsákban és zsákokkal elkerített tavacskákban áll a víz, aminek a sugárzása olyan magas, hogy egyetlen óra alatt az önkényesen megemelt "megengedett éves atomipari terhelés" (250 mSv) ötszörösét kapja az ott tartózkodó.
Menekülnek az orvosok Fukushima környékéről
augusztus 23.: Megállíthatatlanul fogynak az orvosok Fukusima környékéről. Egy fukusimai orvosi konferencián bejelentetik, hogy a tartományi orvosok létszáma éppen a legnagyobb szükség idején 79 fővel csökkent (2024-ről 1945-re), pedig a prefektúra egy "Doctor Bank" tervezet keretei között 310 millió jent költött az orvosok megtartására és toborzására. (4 orvost sikerült felvenniük ennyi idő alatt és ennyi pénz ráfordítása árán. A pénzt természetesen nem az orvosok kapják, hanem a biztonságos távolságban intézkedő bizottságok.) A legnagyobb problémának azt látják az orvosok, hogy egyre kevesebben hisznek az ipari katasztrófa sújtotta területek megtisztításában és újjáépítésében. Egymás után kezdenek "átmenetileg" bezárni a tartomány kórházai, különösen azok, amelyek környékére a menekült-kitelepített lakosságot zsúfolták, jóllehet számos, korábban elmenekült orvos tért vissza az életét is kockáztatva segíteni.
Több atomipari-biztonsági konferenciát is tartanak a nyár és az ősz folyamán a világban, de főleg Chicago-ban. A szakembereknek új generációjának (a fiatalabbaknak) köszönhetően kiderült, hogy sugárterhelés mérésével kapcsolatban az egész világon tendenciózusan csalnak és úgy mutatnak ki alacsony értékeket, hogy módszertani hibákat vétve, nem a valós egészségügyi kockázatokat mérik és bagatellizálják azokat. Pl. helyesen vizsgálva, bizonyítottan magasabb az atomerőművi dolgozók rákos megbetegedése.
szeptember 8.: A japán kormány kb. 3 millió Ft (kb. 1 millió jen) segélyt ad a Fukusima környékéről kitelepített (földönfutóvá lett) menekülteknek családonként.
A Fukusima környéki Namie kistelepülésről tíz embert telepítettek ki a katasztrófa idején, de azóta már hatan meghaltak közülük leukémiában. A maradék négy retteg az életéért és megpróbáltak a nyilvánossághoz fordulni, de egy magánblogot kivéve, senki sem hajlandó foglalkozni az ügyükkel. Eközben Tokió kávézóiban, éttermeiben és más nyilvános helyeken is mindennapos látvány lett - és a rizsfőző eszközökhöz hasonlóan elterjedt - a privát sugárdózismérő eszköz és a privát sugárdózismérés és (amivel pl. az ital és az étel ártalmatlanságát hitelesíti a szolgáltató a vendégek számára).
az árucikkekre kiírt sugárdózis és a sugárzó romok.