2015
2015 február 17-én, reggel, 10 km mélyről egy 7-es erejű földrengés rázta meg Japán Honsu szigetét, nagyjából ugyanazt a régiót, ahol a 2011-es cunami és nukleáris katasztrófa is bekövetkezett.
Maguk az amerikaiak siettek mindenkit megnyugtatni (CNN), hogy nem történt semmi rendkívüli. Egy nap múlva kiderült, hogy de. Az érintett atomerőművet "üzemeltető" TEPCO bejelentette, hogy megsérült a Fukushima-1 hűtőrendszere, de 24 órán belül rendben lesz és a használt fűtőelemeket tároló medence hűmérséklete valószínűleg csak 23°C-ra nő (17°C-ról) a megengedett 65°C-on belül. A sugárterhelés csupán az 50-70-szeresére ugrott, semmi különös. A keleti és nyugati hivatalos tájékoztatások közös furcsaságát jól jellemzi, hogy pl. a magyar Origo szerint "földalatti" (!) tárolókban gyűjtik a radioaktív hűtővizet és a szivárgás sem jelentős.
Maguk az amerikaiak siettek mindenkit megnyugtatni (CNN), hogy nem történt semmi rendkívüli. Egy nap múlva kiderült, hogy de. Az érintett atomerőművet "üzemeltető" TEPCO bejelentette, hogy megsérült a Fukushima-1 hűtőrendszere, de 24 órán belül rendben lesz és a használt fűtőelemeket tároló medence hűmérséklete valószínűleg csak 23°C-ra nő (17°C-ról) a megengedett 65°C-on belül. A sugárterhelés csupán az 50-70-szeresére ugrott, semmi különös. A keleti és nyugati hivatalos tájékoztatások közös furcsaságát jól jellemzi, hogy pl. a magyar Origo szerint "földalatti" (!) tárolókban gyűjtik a radioaktív hűtővizet és a szivárgás sem jelentős.
2015 február 24-én a TEPCO immár "ezredszer" ismert be hosszú időre visszamenőleg egy aggasztó "apróságot" a japán sajtóban. Már különösebben meglepődni sem képes senki. Legalább 2014 április óta vagy régebben - egy vízelvezető sérülése miatt - akadálytalanul folyik a rádioaktív víz a 2-es blokk tetejéről az óceánba. (A 2-es blokk tetején még 29 400 Bq/liter Cézium-137 és 52 000 Bq/liter Stroncium-90 szennyezettségű ez a víz, de az óceánba már "csak" 1050-1500 Bq/liter szennyezetten patakzik bele, miközben a TEPCO hivatalos küszöbértékei szerint ennek nem volna szabad megtörténnie 5 Bq/liter szennyezettség felett.) De a partoktól 1 km-re már nem mértek "számottevő" (?) szennyezettséget... A helyi halászok szövetkezetének felháborodott tiltakozására (február 27.) annyit reagált a TEPCO, hogy "eddig azért nem szóltak erről, mert azt hitték, hogy más témák, pl. a helyreállítási munkálatok jobban foglalkoztatják a nyilvánosságot". Egy héttel később azonban a TEPCO váratlanul és nagyvonalúan megígérte a sajtónak, hogy március 30-tól kezdődően mindenről őszintén tájékoztat, amiről a titoktartási törvény szerint is szabad.
2015 március 18.
A japán kormány sem kapkodja el a tájékoztatást, még a tragédia (4.) évfordulóján sem. Az ENSZ nevében egy nagyvilágnak gyártott, angol nyelvű filmecskét raktak fel a You Tube-ra ("Living in Fukushima: Stories of Decontamination and Reconstruction"), amire 662 kattintás érkezett másfél év alatt. A hivatalos tájékoztatás hiteltelenségének a helyzete annyira súlyos, hogy egy-egy fukushimával kapcsolatos, nemzetközi, tudományos konferencián komolyabban veszik azokat az „illegális” („partizán”) részben titkos dokumentumfilmeket (pl. a daganatfejlődési fázisokról elnevezett „A2-B-C”), amelyeket a készítők és az abban tanuskodók védelmében még az interneten sem mernek terjeszteni.
2015 március 18.
A hivatalos propagandára többszörösen rácáfoló „illegális” tudósításokból egy nyers, egyszerre szívszorító és hajmeresztő valóság ismerhető meg.
A négy éve bekövetkezett hármas katasztrófában (földrengés, cunami, magolvadás) 15 891 ember meghalt, 2584 ember eltűnt és 228 863 embert evakuáltak. 120 000 ember még mindig nem térhetett haza és szükségotthonokban tengődik. A hazatérni képtelen kitelepítettek közül 79 000-en közvetlenül az erőmű környékéről menekültek és hiába nyilvánít a kormány egyre több helyet „megtisztítottnak”, az evakuáltaknak több mint a fele a saját, a rokonai és a közeli ismerősei műszeres mérései alapján nem hisz a kormány-propaganadának. Statisztikailag és formálisan 90 000 lakossal csökkent Fukushima Kormányzóság népessége, amin 2012-től ingyenes „albérletek” biztosításával próbál változtatni a helyi hatóság, de az ingyenes albérleteket elfoglalták a japán maffia (a Yakuza) szervezésében a helyszínre kényszerített sugármentesítő „rabszolgák”, vagyis gyakorlatilag lakáshiány van a kormányzóságban és voltaképpen nem is nagyon van hová visszaköltözni. Valójában újabb tömegek szeretnének elmenekülni Fukushima környékéről, de mégsem mernek, mert a más vidékeken egyfelől nagyon kevés a munkalehetőség, másfelől a pánikkeltésre elkerülésére hivatkozva hatóságilag megtiltották a gyakori sugárzásmérést és rákszűrést, márpedig pl. a szülők és a nagyszülők „méregetni szeretnének”, mert pl. a környékbeli iskolás gyerekek pajzsmirigyében szinte kivétel nélkül, több-kevesebb A2-es ciszták vannak. (A japán gyerkőcök tök kedvesen elmagyarázzák a filmeseknek, hogy ez azt jelenti, hogy „mindannyian leukémiásak leszünk és rákban fogunk meghalni”.) A helyi gyerekeket napi rendszerességgel és csapatosan viszik pl. orrvérzéssel, szédüléssel, émelygéssel, levertséggel az orvosokhoz, akik rendre azzal küldik el őket, hogy „semmi különös”, de azért minden esetben vért vesznek. A sugárzásmérés a fukushima környéki élet egyik legfontosabb, állandó mozzanata lett. Aki csak teheti mindent, mindenhol „ellenőriz”. Az iskolákban minden ételadag sugárzását külön megmérik. Valójában tabuként kezeli a japán média Fukushimát és semmit sem mutatnak a tényleges életkörülményekből, mert attól félnek, hogy ha kiderülne a valóság, az beláthatatlan társadalmi robbanást, valóságos káoszt okozna. Elkészült és megbízható dokumentumfilmek és mérési adatok közlését is egyhangúlag tagadják meg a japán hírcsatornák. Az iparági és hivatalos sugárzásmérésekhez forgalmazott sugárzásmérőkhöz már egy hatósági útmutatást is kénytelenek mellékelni a forgalmazók, ami figyelmeztet, hogy a magasan szennyezett helyszíneken és a vízfolyások mellett hatóságilag TILOS a műszert használni és radioaktivitást mérni.
A hatóságokkal szembeni bizalmatlanság nem kis mértékben köszönhető a tragédia hivatalos mismásolásának, a hivatalos és aljas (utólag beismert) hazugságoknak és a kitelepítési káosznak. Az egymilliós Fukushima város lakossága az első három hónapban szenvedte el a legnagyobb sugárterhelést, amikor három hónapig egyszerűen nem tájékoztatta vagy félrevezette őket a TEPCO, a kormány és a különféle hatóság.
A japán kormány és a helyi hatóságok azt állítják, hogy már teljesen biztonságosak a körülmények, mert „nincs azonnali veszély” (pl. nem számít „azonnali veszélynek” a daganatos megbetegedés!) és a költségcsökkentés, illetve a profit érdekében visszatelepedésre ösztönzik az embereket. (A tragédia előtt 0.02 mSv volt a természetes sugárzás mértéke, jóval a megengedett 1 mSv értéken belül. A tragédia után a kormány önkényesen 20 mSv-re emelte a megengedett értéket.) Egy visszalátogató család házának a falain 1 mSv alatti sugárzást, de a kertben, az utca felületén és közvetlenül a ház mellett már 3-8 mSv mértek a vágatlan felvételeken (valószínűleg sugárzásmentesítők moshatták le a falakat, de a lefolyt mentesítő folyadék oda hordhatta a szennyezést, ahová éppen ömlött). A vízszintes területek rendre sokszorosan szennyezettebek. Az iskolák kerítéseit és falait is letakarították, de pl. sportpályák vagy a nyitott medencék annyira sugárzók maradtak, hogy a fukushima környéki gyerekeket egyáltalán nem engedik a közelükbe és a gyerekek gyakorlatilag zárt térben töltötték az elmúlt négy évüket, mintha be lennének börtönözve, vagy annál is inkább. Az egyik sajtóképesen és delegációképesen letisztított "mintaiskola" kerítésén 1-2 mSv-t mértek, miközben ugyanott a talajon 12,45 - 37 mSv-t mutatott a műszer. Az egyik, aggódó anyuka mellkasától 1 méterre 4-5 mSv-t mértek.
A japán kormány és a helyi hatóságok azt állítják, hogy már teljesen biztonságosak a körülmények, mert „nincs azonnali veszély” (pl. nem számít „azonnali veszélynek” a daganatos megbetegedés!) és a költségcsökkentés, illetve a profit érdekében visszatelepedésre ösztönzik az embereket. (A tragédia előtt 0.02 mSv volt a természetes sugárzás mértéke, jóval a megengedett 1 mSv értéken belül. A tragédia után a kormány önkényesen 20 mSv-re emelte a megengedett értéket.) Egy visszalátogató család házának a falain 1 mSv alatti sugárzást, de a kertben, az utca felületén és közvetlenül a ház mellett már 3-8 mSv mértek a vágatlan felvételeken (valószínűleg sugárzásmentesítők moshatták le a falakat, de a lefolyt mentesítő folyadék oda hordhatta a szennyezést, ahová éppen ömlött). A vízszintes területek rendre sokszorosan szennyezettebek. Az iskolák kerítéseit és falait is letakarították, de pl. sportpályák vagy a nyitott medencék annyira sugárzók maradtak, hogy a fukushima környéki gyerekeket egyáltalán nem engedik a közelükbe és a gyerekek gyakorlatilag zárt térben töltötték az elmúlt négy évüket, mintha be lennének börtönözve, vagy annál is inkább. Az egyik sajtóképesen és delegációképesen letisztított "mintaiskola" kerítésén 1-2 mSv-t mértek, miközben ugyanott a talajon 12,45 - 37 mSv-t mutatott a műszer. Az egyik, aggódó anyuka mellkasától 1 méterre 4-5 mSv-t mértek.
Egy sugármentesítő munkás bevallotta, hogy képtelenség sugármentesíteni a környéket, mert nagyon sok különféle sugárzó anyag halmozódott fel a területen, amit össze-vissza széthord maga a természet (pl. a szél) vagy az emberi forgalom és az erőmű még mindig erőteljesen szennyezi a környzetét. Nemcsak a korábbi és „összetakarított” szennyeződést nincs hová tenni, hanem az újabb szennyeződéseket sincs hová takarítani. A környéken mindenfelé radioaktív hulladéktárolók vannak a szabad ég alatt.
A katasztrófában leginkább sújtott, gyakorlatilag végeleg kiürült és „megszűnt” Futaba városka városi tanácsa valamiért úgy döntött, hogy inkább lebontják az egyébként meglehetősen dísztelen városka két legnagyobb ékességét, az atomipart üdvözlő mindkét díszfeliratot. „Atomenergia: hazánk fejlődése és a gazdagabb jövő szolgálatában.” És a városka bejárata felett a másik: „Atomenergia: a szebb jövő energiája.” Nem mintha sokan olvasgathatnák...
A katasztrófában leginkább sújtott, gyakorlatilag végeleg kiürült és „megszűnt” Futaba városka városi tanácsa valamiért úgy döntött, hogy inkább lebontják az egyébként meglehetősen dísztelen városka két legnagyobb ékességét, az atomipart üdvözlő mindkét díszfeliratot. „Atomenergia: hazánk fejlődése és a gazdagabb jövő szolgálatában.” És a városka bejárata felett a másik: „Atomenergia: a szebb jövő energiája.” Nem mintha sokan olvasgathatnák...
x
A március elején Japánba látogatott Angela Merkel Tokióban megerősítette, hogy nem kis mértékben éppen Fukushima példája miatt eltökélt szándéka Németországnak, hogy 2022-re teljesen megszünteti az atomenergia-termelést és erre buzdítja többek között Japánt is. Abe kormányfő erre határozottan nemet mondott. Másnap állt egy sajtónyilatkozatában Merkel javaslata mellé Kenzaburo Oe, irodalmi Nobel-díjas (1994), japán író és hiányolta a japán politikai elitnél azt a józanságot, előre látó bölcsességet és bátorságot, amivel a német politikai elit kezeli az atomipar problémáját. A 80 éves Oe élete utolsó művének nevezte azt a munkát, amivel az atomerőmű-mentes világért küzd.
A katasztrófa sújtotta, földrengés- és cunami-garantált Tohoku-régió is pályázik a világ legkorszerűbb és legnagyobb energiájú részecskegyorsítójának (ILC) a felépítésére. A mentési és újjáépítési munkálatokból kis sem látszó kormányzóságok a világ egyik legveszélyesebb területén akarják felépíteni a 30-50 km hosszú, földalatti alagutat, amiben pl. az ősrobbanás-közeli állapotokat igyekeznek majd szimulálni és pl. a Higgs-bozont keresik. A környékbeli városkák és falvak szerint a kb. 71 milliárd $-os építési költség feldobná a régió gazdaságát és az újjáéledés legfőbb forrása lehetne. Ezzel valószínűleg a TEPCO és a Yakuza is egyetért. A japán sajtó szerint kiválóak a japán pályázat esélyei. (A tervek szerint az ILC felülmúlja a svájci LHC teljesítményét, már azért is, mert nem körpályán, hanem egyenes vonalon közelítik meg a fénysebességet és kisebb lenne az energiaveszteség.)
Március 16-án, hétfőn jelentette be a TEPCO, hogy az erőmű területén felhalmozott 600 000 liter sugárszennyezett víz 97%-át megtisztítja május végéig és június végéig várható, hogy a maradék 20 000 liter vizet is megtisztítják egy kettős szűréssel, előbb 62 féle különböző radioaktív anyagra ("ALPS-szűrés"), majd külön az emberre legveszélyesebb Stroncium-90-es izotópra és valószínű, hogy április végéig mégis sikerül megfagyasztani a talajt az erőmű körül. (Ha sikerül is a fagyasztás, akkor is további kb. 50 tonna radioaktív víz fog keletkezni az erőmű területén naponta.)
A katasztrófa sújtotta, földrengés- és cunami-garantált Tohoku-régió is pályázik a világ legkorszerűbb és legnagyobb energiájú részecskegyorsítójának (ILC) a felépítésére. A mentési és újjáépítési munkálatokból kis sem látszó kormányzóságok a világ egyik legveszélyesebb területén akarják felépíteni a 30-50 km hosszú, földalatti alagutat, amiben pl. az ősrobbanás-közeli állapotokat igyekeznek majd szimulálni és pl. a Higgs-bozont keresik. A környékbeli városkák és falvak szerint a kb. 71 milliárd $-os építési költség feldobná a régió gazdaságát és az újjáéledés legfőbb forrása lehetne. Ezzel valószínűleg a TEPCO és a Yakuza is egyetért. A japán sajtó szerint kiválóak a japán pályázat esélyei. (A tervek szerint az ILC felülmúlja a svájci LHC teljesítményét, már azért is, mert nem körpályán, hanem egyenes vonalon közelítik meg a fénysebességet és kisebb lenne az energiaveszteség.)
Március 16-án, hétfőn jelentette be a TEPCO, hogy az erőmű területén felhalmozott 600 000 liter sugárszennyezett víz 97%-át megtisztítja május végéig és június végéig várható, hogy a maradék 20 000 liter vizet is megtisztítják egy kettős szűréssel, előbb 62 féle különböző radioaktív anyagra ("ALPS-szűrés"), majd külön az emberre legveszélyesebb Stroncium-90-es izotópra és valószínű, hogy április végéig mégis sikerül megfagyasztani a talajt az erőmű körül. (Ha sikerül is a fagyasztás, akkor is további kb. 50 tonna radioaktív víz fog keletkezni az erőmű területén naponta.)
Az erőmű területéről évek óta és naponta kb. 300 tonna radioaktív víz szivárog hivatalosan és folyamatosan az óceánba. Az új szivárgások valóban "jelentéktelenek" és ráadásul kezelhetőnek látszó növekmények az üzemszerű szennyezéshez képest. A 4-es blokk drága fűtőelemeinek a "kimentését" (kiszedegetését) állítólag befejezték, de nem nyilvános, hogy hová kerül ez a legveszélyesebb hulladék. Első lépésben és "átmenetileg" egy külön erre a célra emelt kis beton-épületbe pakolták be a fűtőelemeket a 4-es blokk szomszédságában és természetesen a talajszint felett. (A napi politikai vitákból annyi egészen biztos, hogy a Fukushimából ömlő, különféle nukleáris hulladékok tárolására még nem született hosszútávú és biztonságos megoldás.) A 3-as blokk a mai napig megközelíthetetlen és kezdettől fogva (4 éve) akadálytalanul gyártja a sugárszennyezést. Kis robotokat fabrikáltak és küldtek be a japánok, de valamennyi elakadt a törmelékben. Most a 3-as blokk és a kozmikus sugárzás "iterferenciájából" próbálnak meg használható adatokat kibányászni arról, hogy mi a fene történik a radioaktív romok mögött. A talajvízszennyzést és a szennyezett talajvíz elszivrgását blokkoló jégfal-csoda kivitelezhetőségében és hatékonyságában már szinte egyik mérnök sem hisz, de a jól fizető munkálatokat az érintett cégek mégis folytatják.
2020-as tokiói olimpia főszponzora, a TEPCO elégedetlen a nyereségével és áremelésre készülődik. A japán kormány inkább törvény módosít, de engedélyezni akarja, hogy a "szükséges ideig" (földalatti tárolók híján), továbbra is nyugodtan tárolhassa a TEPCO a radioaktív hulladékokat a szabad ég alatt, a föld felszínén, bárhol, akár az erőművek területén kívűl is, ahol csak tudja. (Jelenleg a japán tárolókapacitás - kizárólag a használt fűtőelemek elhelyezését számolva - 70%-ban betelt és kb. 17 000 tonna fűtőelem vár az erőművek hűtőmedencéiben az esetleges feldolgozásra és a végleges elhelyezésre. Ha ráadásul újraindítják az öreg reaktorokat, nagyon hamar elfogy a szabad és biztonságos tárolókapacitás.) MIndemellett a japán hatóság megadta az engedélyt a világ legnagyobb atomerőművének, a Kashizawaki-Kariwa újraindítására, de a közelgő választások miatt az érintett önkormányzati vezetők többsége még halogatni próbálja a beleegyezését. A fukushimai kormányzó a maga hatáskörében, mindenesetre, máris zöld jelzést adott a nukleáris szeméthegyeknek. A japán törvényhozás általános hozzáállásáról árulkodik, hogy a japán törvények továbbra sem kötelezik a japán atomerőműveket és a befogadó önkormányzatokat a vészhelyzeti mentési műveletek és pl. az evakuálás-kietelepítés szakszerű megtervezésére.
A japán kormány megkezdte Japán 2030-ig szóló energiastratégiájának a kidolgozását. Fukushima előtt 28,6 % -os szerepet játszott az atomenergia (61,7% hőenergia, 8,5 % vízenergia és 1,1 % megújuló energia). A tragédia idején irányító, rövid életű DPJ kormány úgy döntött, hogy 2030-ra teljesen megszünteti az atomenergia-termelést Japánban és az időközben leállított rekatorok miatt is 88,1 %-ra ugrott a hőenergia szerepe 2013-ra. A 2012-ben hatalomba visszatért LDP 15-20%-os energiaipari részesedést tervez az atomenergia-termelésnek. (Az LDP az egyetlen japán párt, amelyik ragaszkodik az atomenergia-termelés helyreállításához, az összes többi japán párt, kivétel nélkül az atomenergia kivezetését akarja.) A kormány most egy újabb 6 trillió jenes (kb. 50 milliárd USD) segélycsomagot ad katasztrófa sújtotta Tohoku-régió újjáépítésére 2016-tól 2021-ig, de ez a valós problémákhoz képest nem olyan sok, mint ahogyan hangzik, pedig a kármenetesítési költségek ezzel együtt kb. 250 milliárd USD-nél tartanak. A japán kormány tervei szerint 2021 márciusa után lezárják a kármentesítési és újjáépítési segítséget, ami ellen már most pánikban tiltakoznak az érintett prefektúrák, mondván, hogy mindegyiküknek egyenként nagyobb mentesítési és újjáépítési költségeik vannak, mint a teljes összeg.
Nyugati szakértők szerint könnyen lehet, hogy a békebeli viszonyok között nagyra tartott és valóban szépen mutató japán erények, mint az önfeláldozás, konformitás, fegyelmezettség, engedelmesség és harmóniára törekvés, a példátlan válságban egy össztársadalmi bűnbe vezethetnek.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) a közelmúltban járhatott harmadszor a fukushimai tragédia helyszínein és a jelentésükben lényegében (váratlan fordulattal) az egekbe dícsérik a TEPCO-t és bagatellizálják a problémákat. Egyetlen kellemetlen apróságot hangsúlyoznak csupán, nincs más megoldás, a több százezer tonna, rozsdásodó tartályokban őrzött, radioaktív hűtővizet kicsit fel kell hígitani és simán, de minél előbb bele kell ereszteni a Csendes-óceánba.
Voltaképpen egyetlen, új (összefüggő) hír látszik az ügyben: a problémák növekedésével és a saját csődjükkel együtt változik a japán és az érintett ágazat nemzetközi képviselőinek a nukleáris-hulladékkezelést irányító szemlélete és az általuk engedélyezett eljárások-eszközök köre. (Nagy megnyugvás ez Paks 2-re nézve is.) Immár hivatalosan is, rövidesen és maradéktalanul beleküldik a magasan szennyezett, fukushimai, radioaktív hűtővizet a világtengerekbe, illetve a profitjukra érzékeny cégek törvényesen is nyílt, radioaktív szeméttárolókba kotorhatják össze és felejthetik ott a nukleáris hulladékot a nekik tetsző ideig.
Belehalt a sugárszennyezett óceánba...
Március 26-án azt jelenti a TEPCO, hogy 4 év után sem férnek hozzá a 3-as reaktor hűtőmedencéjéhez és az ott tárolt 566 db, használt fűtőelem "kimentéséhez", mert úgy ékelődött egy 35 tonnás munkagép a zsilipkapuba, hogy deformálta és kimozdította a kapukat az eredeti helyükről. De fontos a pozitív hozzáállás, miszerint "magának a radioaktív hűtővíznek a kapukra gyakorolt nyomása biztosítja a megfelelő szigetelést". (Tehát a 3-as blokk hűtőmedencéjének a mentesítése évek óta nem halad semmit és elképzelésük sincs, hogyan férhetnének hozzá a drága fűtőelemekhez és a radioaktív törmelékhez.)
Március 29-én jelenti a japán Környezetvédelmi Minisztérium, hogy a TEPCO csak a 2%-át fizette ki a mentesítési munkálatokra költött 638,8 millió $-nak, pedig egy 2011 augusztusi törvény teljes kártérítésre kötelezi a céget. A mentesítéseket az önkormányzatok szervezik és a központi költségvetés finanszírozza a Minisztériumon keresztül. A TEPCO kizárólag az erőművek közvetlen közelében, a vállalati értékmentéshez szükséges mentesítésekért volt csak hajlandó fizetni arra hivatkozva, hogy nem bizonyított, hogy valóban csak a mentesítést és nem valami mást akarnak kifizettetni velük. (A teljes mentesítés várható költségeit egyelőre 50 milliárd $-ra és évtizedekre becsülik.)
Március 29-én jelenti a japán Környezetvédelmi Minisztérium, hogy a TEPCO csak a 2%-át fizette ki a mentesítési munkálatokra költött 638,8 millió $-nak, pedig egy 2011 augusztusi törvény teljes kártérítésre kötelezi a céget. A mentesítéseket az önkormányzatok szervezik és a központi költségvetés finanszírozza a Minisztériumon keresztül. A TEPCO kizárólag az erőművek közvetlen közelében, a vállalati értékmentéshez szükséges mentesítésekért volt csak hajlandó fizetni arra hivatkozva, hogy nem bizonyított, hogy valóban csak a mentesítést és nem valami mást akarnak kifizettetni velük. (A teljes mentesítés várható költségeit egyelőre 50 milliárd $-ra és évtizedekre becsülik.)
A katasztrófa óta, már a második nyereséges évét zárja 2015 márciusában a TEPCO 1,9 milliárd $ adózás előtti profittal úgy, hogy az erőművei nem működnek és elvileg elborítják a mentesítési munkálatok.
A japán kormány 2030-ig tervező energiastratégiája - nem valószínű, hogy Angela Merkel kéretlen tanácsára, inkább a társadalmi ellenállás miatt - újabban már 18-19%-ra mérsékelné az atomenergia arányát a teljes energiatermelésen belül, de eközben a japán tőke, a bankok és a kormány elszánt támogatásával világelső atomerőmű-exportőr lett az USA atomiparával szorosan öszefonódott - GE/Hitachi, Westinghause/Toshiba, Areva/Mitsubishi - japán atomipar. (Törökország: 22 milliárd $-os üzlet, India: 60 milliárd $-os üzlet és sokan mások a teljesség igénye nélkül - pl. Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Brazília)
A japán kormány - nem vicc, hivatalos - "új típusú" szénerőművek építésének a finaszírozásával támogatja a környeztvédelmet (Indonéziában: 1 milliárd $, Indiában: 630 millió $).
A japán kormány 2030-ig tervező energiastratégiája - nem valószínű, hogy Angela Merkel kéretlen tanácsára, inkább a társadalmi ellenállás miatt - újabban már 18-19%-ra mérsékelné az atomenergia arányát a teljes energiatermelésen belül, de eközben a japán tőke, a bankok és a kormány elszánt támogatásával világelső atomerőmű-exportőr lett az USA atomiparával szorosan öszefonódott - GE/Hitachi, Westinghause/Toshiba, Areva/Mitsubishi - japán atomipar. (Törökország: 22 milliárd $-os üzlet, India: 60 milliárd $-os üzlet és sokan mások a teljesség igénye nélkül - pl. Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Brazília)
A japán kormány - nem vicc, hivatalos - "új típusú" szénerőművek építésének a finaszírozásával támogatja a környeztvédelmet (Indonéziában: 1 milliárd $, Indiában: 630 millió $).
Taiwan (2011 előtt Japán 3. legfontosabb agrárexport vásárlója volt az USA és Hong Kong után) tovább szigorítja a japán élelmiszerek ellenőrzését. Mindegyik terméken fel kell tüntetni a szűkebb származási helyét legalább tartományi pontossággal és bizonyos cikkeknél (pl. gyermektápszerek) kötelező lesz a sugárzásmérés. Japán tiltakozott...
Kb. 5 millió tonna hulladék sodródhatott ki Japánból a 2011-es cunamit követően az óceánba. Ennek kb. a 70% lesüllyedt a mélybe. Kb. 0,5 millió tonna már megérkezett az amerikai partokra és kb. 1 millió tonna sodródik még a Csendes-óceán áramlataival. 2012-ben egy 20 m hosszú, japán móló ért partot Oregonban.
Április 9-én egy sodoródó japán halászhajót fedeztek fel az Oregon állambeli Ona Beach-től nem messze és Fukushimától 8000 km-re a tengeren. Négy évvel a tragédia után 21 db, egytől-egyig japán vizekből származó, élő halat találtak a hajó tartályában (20 db sárgafarkú "amberjack" és 1 db csíkos csorhal). Valószínűleg a bejutott tengervíz apró élőlényeivel táplálkoztak. A halakat egy helyi akváriumban fognak lakni mostantól.
Kb. 5 millió tonna hulladék sodródhatott ki Japánból a 2011-es cunamit követően az óceánba. Ennek kb. a 70% lesüllyedt a mélybe. Kb. 0,5 millió tonna már megérkezett az amerikai partokra és kb. 1 millió tonna sodródik még a Csendes-óceán áramlataival. 2012-ben egy 20 m hosszú, japán móló ért partot Oregonban.
Április 9-én egy sodoródó japán halászhajót fedeztek fel az Oregon állambeli Ona Beach-től nem messze és Fukushimától 8000 km-re a tengeren. Négy évvel a tragédia után 21 db, egytől-egyig japán vizekből származó, élő halat találtak a hajó tartályában (20 db sárgafarkú "amberjack" és 1 db csíkos csorhal). Valószínűleg a bejutott tengervíz apró élőlényeivel táplálkoztak. A halakat egy helyi akváriumban fognak lakni mostantól.
Ez a japán halászhajó...
...és benőtték a tengeri élőlények.
Április 10-én kisebb pánikot okozott Japánban, hogy 150 delfin úszott a partra majdnem ugyanott, mint 50 delfin a fukushimai katasztrófa előtt. Általában nem ritka, hogy a tengeri földregések előtt úsznak partra a tengeri emlősök (pl. 100 bálna a christchurchi rengés előtt 2 nappal), de Japánban csak egy-két példány "szokott" a szárazra vetődni és mind a fukushimai, mind a mostani tömeges partra úszás rendkívüli volt. A szakemberek igyekeztek megnyugtatni a nyilvánosságot, hogy ez az "öszefüggés" valószínűleg csak babona és senki sem tudja pontosan, hogy miért úsznak a parta a tengeri emlősök időről-időre.
Nem lett földrengés, de a félelem erősebb, mint korábban bármikor. A japán kormány úgy reagál erre, hogy 6,8 milliárd $ értékben egy 400 km hosszú és helyenként 5 emelet (15 m) magas betonfalat tervez a cunamiktól leginkább fenyegetett, keleti partvonalon. Az építkezést a kormányzópárthoz közeli cégek üdvözlik és szorgalmazzák a legjobban. Sokan tiltakoznak, de az érintett önkormányzatok közül is sok van a kormányzópárt zsebében. A tiltakozók hiába hangsúlyozzák, hogy az előrejelző-rendszereket kellene fejleszteni és az evakuálási terveket kellen végre elkészíteni, bár végső döntés még nincsen, a minta-építkezéseket már megkezdték. Sok ellenérv lélektani (esztétikai börtönbe zárná Japán keleti partvidékét a tengerpart totális kitakarásával, látogathatatlanná-élhetetlenné tenné magát a tengerpartot, károsítaná az ökoszisztémát, leszoktatná az embereket az óvatoságról, a körültekintésről és a védekezésről, továbbá egyszerűen nyomasztó és csúnya). A szakértők inkább partvédő erdőket javasolnak (amelyek pl. a pacifikumi szigeteket is viszonylag jól védik a viharoktól) és a már létező, a földrengésekben egyébként is sérülékeny falak haszontalanságára figyelmeztetnek (pl. a 2011-es cunami simán és 5 km mélyen megkerülte az Iwanuma ["sziklamocsár"] melletti, 7,2 méter magas védőfalat.
Elemzők szerint ez a nyilvánvalóan ostoba ötlet csak figyelemelterelés és/vagy pótcselekvés. "Abegeddon".
Nem lett földrengés, de a félelem erősebb, mint korábban bármikor. A japán kormány úgy reagál erre, hogy 6,8 milliárd $ értékben egy 400 km hosszú és helyenként 5 emelet (15 m) magas betonfalat tervez a cunamiktól leginkább fenyegetett, keleti partvonalon. Az építkezést a kormányzópárthoz közeli cégek üdvözlik és szorgalmazzák a legjobban. Sokan tiltakoznak, de az érintett önkormányzatok közül is sok van a kormányzópárt zsebében. A tiltakozók hiába hangsúlyozzák, hogy az előrejelző-rendszereket kellene fejleszteni és az evakuálási terveket kellen végre elkészíteni, bár végső döntés még nincsen, a minta-építkezéseket már megkezdték. Sok ellenérv lélektani (esztétikai börtönbe zárná Japán keleti partvidékét a tengerpart totális kitakarásával, látogathatatlanná-élhetetlenné tenné magát a tengerpartot, károsítaná az ökoszisztémát, leszoktatná az embereket az óvatoságról, a körültekintésről és a védekezésről, továbbá egyszerűen nyomasztó és csúnya). A szakértők inkább partvédő erdőket javasolnak (amelyek pl. a pacifikumi szigeteket is viszonylag jól védik a viharoktól) és a már létező, a földrengésekben egyébként is sérülékeny falak haszontalanságára figyelmeztetnek (pl. a 2011-es cunami simán és 5 km mélyen megkerülte az Iwanuma ["sziklamocsár"] melletti, 7,2 méter magas védőfalat.
Elemzők szerint ez a nyilvánvalóan ostoba ötlet csak figyelemelterelés és/vagy pótcselekvés. "Abegeddon".
A japán "Nagy Fal"... szó szeint.
Április 13-án, 11 óra 20 perckor egy "ultraerős és alakváltó" Hitachi robotszondát küldtek az 1-es reaktorblokkba, hogy megtudják végre milyen állapotok uralkodnak a teljes leolvadás után. A robot az elsődleges tárolómedencéig sem jutott el (amelynek az alján lehetnek a leolvadt fűtőelemek). Egy 20 méteres utat kellett volna megtennie, de a távolság szűk 2/3-nál, 12-13 méter után (egy szűk, 3 órás üzemidőt bírva, 14.10-kor) elromlott, közvetlenül azután, hogy elhaladt az elsődleges tárolómedence nyitott bejárata mellett. 6 db mérést végzett összesen. A sugárterhelés 7,0 és 9,7 Sievert/óra között volt átlagosan, ami kb. egy órán belül halálos dózis. A hőmérséklet szerencsére nem magas (17,8 és 20,2 °C) és a lefelé vezető nyílások egyike sincs eltorlaszolva, ugyanakkor a szakértők értetlenül fogadták, hogy egy jókora, ismeretlen eredetű szikla vagy betondarab hever az első szint rácsozatán.
A kudarcosan kurta, de az első sikeres tájékozódásról a magyar sajtó is tudósított. Egy többször javított de mindig hangsúlyozottan optimista cikkben jelentette az MTI / INDEX, hogy, a japánok egy ügyes "kígyórobotot" építettek, ügyesen beküldték a reaktorba és ügyes felvételekkel lettek okosabbak (de a felvételek "nem az újságolvasóknak valók"!?). A kígyórobot ugyan a sugárzást is megmérte néhányszor, de a nagyérdemű nyilvánosság számára is fontos, releváns, legérdekesebb és többször hangsúlyozott információ nem egyéb, mint az, hogy a robot kígyó formájú, ügyes és ellenálló és egyáltalán hurrá OK szinte minden. Azután egy kis csúsztatás a hír végén, mintha a "szakértők" csupán néhány hete, 2015 márciusában szereztek volna tudomást egyenesen a kozmikus sugárzás elemzéséből, hogy az 1-es rekatorban sajnos teljes magleolvadás történt (ha esetleg mégis disszonáns érzéseket ébresztett volna bármelyik hírfogyasztóban, hogy négy évvel a történelem legnagyobb atomipari balesete után még mindig csak tapogatódzik a japán "paks"-biznisz. Mert nem úgy van az kérem. Hogy csak úgy ugribugri oszt jónapot? Az atomipari balesetezés bonyolult mint a kozmikus sugárzás, nem két pillanat, amíg ideér a fény az ősrobbanásból és megvilágítja az igazságot.) A robot pedig nagyon kígyó formájú és igenis kígyó formájú. Ez a lényeg. Mondom "kígyó" fomájú. Szóval lehet fantáziálni a japán kütyü multifunkcionális manga-felhasználásáról, legfőképpen a fukushimai valóság helyett. (Remélem, hogy az MTI / INDEX lényegérzékenységéhez és az adaptív-virtuális fogyasztójukhoz méltóan "betegre" sikerültem.)
A nyomorult szonda egyébként baromira nem kígyóformájú. Alakváltó és nem úgy halad, mint egy kígyó. Április 15-én egy újabb szondát küldtek az 1-es reaktorba, de azzal még ennyire sem dicsekszik senki.
A nyomorult szonda egyébként baromira nem kígyóformájú. Alakváltó és nem úgy halad, mint egy kígyó. Április 15-én egy újabb szondát küldtek az 1-es reaktorba, de azzal még ennyire sem dicsekszik senki.
A "kicsomagolás" előtt "kígyó" szonda...
A második robot ügyesen lefilmezte az első robotot, majd szintén elromlott. (A kifejezetten strapabíróra gyártott optikája nem bír ki 10 óránál többet a nagyon kemény sugárzásban.) Amúgy kicsit alacsonyabb sugárzást (4,1-5,9 Sv/óra) és kicsit magasabb hőmérsékletet (20 °C) mért. (A TEPCO felvételének legelején, a kép a jobb alsó sarkában tízszeres sugárzási értékek is olvashatók néhány másodpercig - a videofelvétel (az elindítás nélkül itt is látható) kimerevített "címlapképe" is ezt a elképesztő értéket hangsúlyoza -, de egy videovágás után, ugyanabból a kameraállásból és egy három perccel későbbi időpontban már csak tizedannyi sugárzást mutat a műszer.) A megvakult robotot félreparkolták az útbólt és azt sem tervezik kimenteni egyelőre.
Az első robot sziklája után, a második robot is talált egy új és egyelőre megmagyarázhatatlan jelenséget a reaktorban, a zöldesen-sárgán izzó lerakódásokat a reaktormedence feletti rácson.
Az első robot sziklája után, a második robot is talált egy új és egyelőre megmagyarázhatatlan jelenséget a reaktorban, a zöldesen-sárgán izzó lerakódásokat a reaktormedence feletti rácson.
Április 20-án 6,8-as rengés rázza meg Okinawát. Elrendelték a cunamiriadót, de a jelentő vízszintemelkedés végül szerencsésen elmaradt. A rengést Taiwan is észlelte.
2015 április 21-én, kedden jelenti a TEPCO, hogy az 1-es reaktornál bedöglöttek a négy napja üzembehelyezett szivattyúk, mert jaaaa, bocsi el is felejtették eddig említeni, hogy a megengedett értékeket is meghaladóan, magasan szennyezett víz szivárog ismeretlen ideje (!) közvetlenül az óceánba az 1-es blokknál is, ezért április 17-től, péntektől szivattyúkkal próbálták visszagyűjteni a szivárgást. Nem jött be. Ez van.
A japán kormány közel 30 milliárd $-os újjáépítést ígért Fukushima városának a 2016 és a 2020-as időszakra. Biztos, ami biztos, addig semmi ilyesmi, csak az általános mentesítés.
Nukleáris terrorizmus? Újabb baleset? Provokáció?
Április 22-én egy 50 cm átmérőjű, kamerával távirányított drón szállt le a japán miniszterelnök - a testőrségével együtt a szingapúri Ázsia-Afrika megbeszéléseken tartózkodó Abe Shinzo - miniszterelnöki hivatalának a tetejére. A drón egy palack vizet szállított és radioaktivitásra figyelmeztető jelzést viselt. A rendőrség letakarta egy kék ponyvával, majd elszállította. A hivatalos jelentés szerint a drón és/vagy a szállítmánya valóban radioaktív volt, de a sugárzás szintje nem érte el a veszélyes mértéket. Egy nappal később a rendőrség megtalálta és lezárta egy tokiói közpark játszóterét, mert veszélyesen magas, egy óra alatt 480 mSv sugárterhelést (a civilek megengedett, éves terhelésének közel a felét) mértek. Ugyanott egy nappal korábban is ellenőrizték a radioaktivitás szintjét, de szerdán még csak a normális 0,23 mSv/óra terhelés volt. A hatóságok szerint valamilyen magasan sugárzó anyagot áshattak el a játszótéren.
2015 április 21-én, kedden jelenti a TEPCO, hogy az 1-es reaktornál bedöglöttek a négy napja üzembehelyezett szivattyúk, mert jaaaa, bocsi el is felejtették eddig említeni, hogy a megengedett értékeket is meghaladóan, magasan szennyezett víz szivárog ismeretlen ideje (!) közvetlenül az óceánba az 1-es blokknál is, ezért április 17-től, péntektől szivattyúkkal próbálták visszagyűjteni a szivárgást. Nem jött be. Ez van.
A japán kormány közel 30 milliárd $-os újjáépítést ígért Fukushima városának a 2016 és a 2020-as időszakra. Biztos, ami biztos, addig semmi ilyesmi, csak az általános mentesítés.
Nukleáris terrorizmus? Újabb baleset? Provokáció?
Április 22-én egy 50 cm átmérőjű, kamerával távirányított drón szállt le a japán miniszterelnök - a testőrségével együtt a szingapúri Ázsia-Afrika megbeszéléseken tartózkodó Abe Shinzo - miniszterelnöki hivatalának a tetejére. A drón egy palack vizet szállított és radioaktivitásra figyelmeztető jelzést viselt. A rendőrség letakarta egy kék ponyvával, majd elszállította. A hivatalos jelentés szerint a drón és/vagy a szállítmánya valóban radioaktív volt, de a sugárzás szintje nem érte el a veszélyes mértéket. Egy nappal később a rendőrség megtalálta és lezárta egy tokiói közpark játszóterét, mert veszélyesen magas, egy óra alatt 480 mSv sugárterhelést (a civilek megengedett, éves terhelésének közel a felét) mértek. Ugyanott egy nappal korábban is ellenőrizték a radioaktivitás szintjét, de szerdán még csak a normális 0,23 mSv/óra terhelés volt. A hatóságok szerint valamilyen magasan sugárzó anyagot áshattak el a játszótéren.
A két esemény - a drón és a játszótér - külön-külön is a japán atomipar körül elmérgesedő (pl. a japán kormánynak a gátlástalan TEPCO és a yakuzák iránti engedékenyége miatt súlyosbodó) konfliktus agresszív elmélyülését mutatja, de együttesen már a nyílt és a közveszélyességtől sem visszariadó "hadműveleteket" bizonyítja. A tettesek egyelőre mindkét eseménnyel kapcsolatban ismeretlenek. Nem egyértelmű, hogy a japán kormány kiritikusai provokálják a kormányt vagy a japán kormány titkosszolgálata igyekszik lejáratni a japán atomipar kritikusait egy önprovokációval. Vagy mindkettő? Az első (április 22-i) drón-eset hivatalosan is "veszélytelen" volt, de a második (április 23-i) játszótér-eset már hivatalosan is "közveszélyes".
A játszótérről indították a drónt? A távirányíthatóság sugarában minden négyzetméter sugárzását megmérték a miniszterelnöki hivatal körül (pl. a tetőtek és a teraszokat is beleértve) egyetlen nap alatt? Térfigyelő rendszerrel szűkítettek a drón-irányítás lehetséges helyére? Miért éppen azt a játszóteret mérték kétszer és miért ez a megkésett és nagyon durva különbség a sugárzásban?
Április 24-én, pénteken (a játszótéri eset után azonnal) feladta magát a "dróntámadás" mögött álló személy és azt mondta, hogy csak a fukushimai problémákra akarta felhívni a figyelmet és így akart tiltakozni.
A játszótérről indították a drónt? A távirányíthatóság sugarában minden négyzetméter sugárzását megmérték a miniszterelnöki hivatal körül (pl. a tetőtek és a teraszokat is beleértve) egyetlen nap alatt? Térfigyelő rendszerrel szűkítettek a drón-irányítás lehetséges helyére? Miért éppen azt a játszóteret mérték kétszer és miért ez a megkésett és nagyon durva különbség a sugárzásban?
Április 24-én, pénteken (a játszótéri eset után azonnal) feladta magát a "dróntámadás" mögött álló személy és azt mondta, hogy csak a fukushimai problémákra akarta felhívni a figyelmet és így akart tiltakozni.
x