A szaudi királyi család egyik, önmagát neokonzervatívnak nevező tagja 22 éven át Szaúd-Arábia nagykövete az USA-ban (1983-2005) és különösen szoros kapcsolatot ápol a republikánusokkal (32 millió $ támogatást ad a reagani "Irán-Nicaragua" hadművelethez.) A NATO hadigyártók egyik legnagyobb üzletkötője, de ha másként nem sikerült, Kínától vásárolt korszerű, atomcsapásra is képes rakétarendszert. (Bandar bin Sultan tette a szaudi moanrchiát a világ negyedik legnagyobb fegyvervásárlójává.) G. H. W. Bush és G. W. Bush elnökök iránti elkötelezettsége annyira leplezetlen, hogy a háta mögött "Bandar Bush"-nak kezdik gúnyolni, de nyíltan és nyilvánosan is gyakran nevezik G. W. Bush "családtagjának" (pl. Michel Moore: Farenheit 9/11). 2001-ben közreműködik az Osama bin Laden elleni hajtóvadászatban és 2003-ban határozottan szorgalmazza Irak megtámadását. Évtizedeken át elősegíti a szunnita szaudi királyság szervezett és rendszeres együttműködését Izraellel, mert meggyőződése, hogy a síita Irán a sokkal veszélyesebb ellenség. Támogatja Dick Cheney "Új Közel-Kelet" tervezetét (mellesleg: gyermekei állítólag ugyanabba az iskolába jártak, ahová Cheney unokái.) 2005-ig jellemzően nyugati módra öltözködik, intenzív társasági életet él, hírhedten jól bírja az alkoholt (?! - mohamedán) és szenvedélyes dohányos.
2005-ben meghal Fahd király és Bandar apja, Abdulaziz (volt védelmi miniszter és helyettes miniszterelnök) lesz az új királynak, Abdullah-nak a koronahercege és kormányfője. (Abdullah ekkor már egy évtizede helyettesíti az agyvérzést kapott Fahd királyt, mint annak kinevezett utódja, de csak ekkor szervezi át a kormányt.) Bandar azonnal hazautazik megerősíteni az új szaudi vezetést és formálisan lemond a nagykövetségéről, továbbá amilyen gyorsan tudja, eladja az amerikai luxusbirtokait. Gyakorlatilag azonban továbbra is ő ellenőrzi az USA-szaudi politikai kapcsolatot. Az új szaudi király létrehozza a Nemzeti Biztonsági Tanácsot és négy évre Bandar-t nevezi ki a vezetésére. Bandar ettől kezdve titokban találkozik az amerikai szövetségeseivel, de továbbra is a republikánusok és G.W. Bush közel-keleti kulcsfigurája marad. 2009-ben újabb négy évet kap, mint a monarchia biztonsági főnöke.
Több, mint valószínű, hogy az USA-nak a demokrata irányítás alá került diplomáciája és titkosszolgálatai, amelyek elégedetlenek Bandarnak a republikánusokért akár a nyílt gáncsoskodásra is kész "elkötelezettségével" és aggódnak Bandar egyre gyakoribb, moszkvai próbálkozásai miatt, váratlanul sarokba szorítják és puccskísérletre kényszerítik a biztonsági főnököt. Az iráni "Press TV" lázadási kísérletet emleget és a szaudi ellenfelei is azt állítják, hogy Bandar a Dhaban börtön foglya lett. A demokrata-ellenes Bandar 2008-as "keleti nyitása" és a tekintélyuralmi rendszerekkel való együttműködés elmélyítésének a politikája azonban váratlanul visszaigazolódni látszik 2010-ben, és a tanácstalan monarchia kiengedi Bandar-t, aki ismét szabad kezet kap. Első dolga, hogy már 2011-ben jelentős szerződéseket köt Kínával és az irányításával megszületik az első szaudi-kínai katonai együttműködési megállapodás. Bandar a szaudi király első számú kína-szakértője és a szaudi-kína-kapcsolat irányítója.
Bandar valószínűleg már 2011-től szunnita mohamedán szabadcsapatokat szerveztet, nem kis mértékben a kínaiak katonai és informatikai segítségével. (Némelyik mohamedán szabadcsapat meglepően gazdag és meglepően fejlett, (többek között műholdas) katonai felderítési háttérrel bukkan fel a semmiből (pl. Al-Káida, Al-Nuszra, Iszlám Állam). Ezek az új hadseregek szakadatlanul jelentős károkat okoznak szinte mindenkinek, akinek csak tudnak, szigorúan kivéve a különösen gazdag arab monarchiákat és Kínát. Ezek az új hadseregek kényszerítik újabb és kontinetális vándorlásra a menekültek egy jelentős töredékét, közreműködnek a vándorlás előfinanszírozásában, logisztikai megszervezésében és katonai kiaknázásában. Meglepő módon szinte senki sem menekül, senki sem akarja és bírja megszervezni a menekülést a világ leggazdagabb államai közé tartozó, rokon etnikumú, azonos vallású és viszonylag közel eső, majdnem szomszédos országok, pl. Szaúd-Arábia felé.
A szociálliberálisok által irányított Nyugat egyelőre tehetetlennek látszik a szaudi hátbatámadással szemben. A konzervatív nyugat eközben örömmel készülődik a szociálliberális politika túlterhelésére, az állami admisztrációk és a középosztályok uniószerte várható megroppanására és átpártolására, a szociálliberalizmus eltörlésére és a rendi-korporatív újfasizmus új és militarizált kasztrendszerének a globális bevezetésére. A szociálliberálisok eközben erősen remélik, hogy nincs több pénz Kínában és Bandar kezében a menekült-offenzíva folytatásához, tehát az Iszlám Állam menekülthullámmal megerősített expanziójával együtt szétesik a terror-gazdaság és terror-igazgatás békére való alkalmatlansága miatt. Csak az USA demokratái és az EU szociálliberálisai nem találnak az Iszlám Állam működésében semmi használhatót. Az USA republikánusai és a putyini maffiaállam (többszörösen le- és elkötelezett vazallusával, az orbáni maffiállammal együtt) jelentős, uniós és globális politikai áttörésre számítanak az Iszlám Állam hadműveletei nyomán. A nemzetközi konzervatív és újfasiszta szövetségnek sikerült a vatikáni moralizálás és az Iszlám Állam direkt szadizmusának a harapófogójába zárni a leginkább jószándékú, de az egyelőre jellemzően következetlen, határozatlan, lomha és dezorientálódott szociálliberális nyugatot. (Az orbáni maffiaállam egyenesen elébe ment az EU-ra kényszerített menekültek politikai kiaknázásának a hisztériakeltéssel, a konfliktus-növelő intézkedések soroztatával [pl. elláttatlan és felkészítetlen fegyveresek kivezénylése, menekültek értelmetlen várakoztatása és utaztatása, a paramilitáris szervezetek és az alvilág hosszú pórázra engedése], a probléma militarizálásával és az uniós "szövetségesek" kiszámíthatatlan, de koncentrált túlterhelésével - holott, a saját állítása szerint már az ukrán válság idején felkészült a nagy számú menekültek emberséges fogadására.)
A szaudi monarchia titkos, de a közel-keleti háborúkban és különösen az Iszlám Állam pénzelésében döntő jelentőségűvé lett szerepéről csak a levegőnek nézett, iraki bábkormány miniszterelnöke, Nouri al-Maliki beszél nyíltan és elkeseredetten. A szocialista francia külügyminiszter csupán odáig merészkedett a 2014-es, párizsi, Iszlám Állam elleni fellépést megbeszélő tárgyaláson, hogy "a tárgyaló asztalunknál számos olyan ország képviselője van velünk, amelyek az Iszlám Államot finanszírozzák nagy valószínűséggel". (Vélhetően nem a Mistral hadihajók visszavonása miatt bosszúszomjas oroszok lejárató propagandájának a hatása alatt ("hibás rakéták szállítanak a franciák az araboknak"), hanem a francia külügyminiszter "beszólása" miatt és egyenesen "büntetésből", csupán feleannyiért vásárolt francia "vasat" a szaudi királyság, mint ahogyan azt eredetileg tervezgették és lebegtették (még az oroszoktól visszamaradt Mistral hadihajók egyikének az átvételével együtt is). (A franciák elleni orosz lejárató kampány inkább feltüzelte az oroszokkal rossz viszonyt ápoló Szaud-Arábiát és az orosz nyomás visszautasítása miatt elnézőbben vehették a francia hadiipart pánikszerűen kiszolgáló francia szociálliberális kormány beavatatlan "brekegését".)
Miért nincs értelme tömegkommunikálni a háttrében tornyosuló és a nagyhatalmi -katonai alapokat garantáló kínai kapcsolatról?
Fikció.
http://circanews.com/news/saudi-arabia-military-purchases
http://www.businessinsider.com/france-and-saudi-arabia-to-sign-contracts-worth-12-billion-2015-6
https://nz.news.yahoo.com/a/29585348/britain-pledges-2-billion-for-nuclear-plant/
https://en.wikipedia.org/wiki/Islamic_State_of_Iraq_and_the_Levant
https://en.wikipedia.org/wiki/Bandar_bin_Sultan
blogika